„Jó esetben a szobatisztaság legkésőbb hatéves korig kialakul, úgy tűnik, a cikk szerzőjét ez nem zavarja. Ám az annál inkább, hogy a »csuhások« veszik a bátorságot s próbálják megőrizni a »hely« méltóságát. Persze az egész cikk semmi másról nem szól, csak az egyház utálatáról, s lám, olyannyira nincs itt diktatúra, hogy még ezt is lehet.
A kolléga szerint mások ablaka alá szarni egyenlő az életkedvnek nevezett érzülettel, s ha a minden aljas közösségi norma alól felszabadított egyén nem üríthet szabadon, akkor bizony sérülnek az egyéni szabadságjogok. E ponton csíphető nyakon a múltba révedéssel keresztezett rendpártiság, meghintve egy kis fundamentalizmussal.
Ja, kár ebbe belekeverni a »fogyasztó« turistákat, hiszen nagy valószínűség szerint nem azért jönnek ebbe a kis hazába, hogy akár szakrális, akár »világi« tereinket összeszarják. Ha meg igen, akkor tényleg jobb, ha azt a pár sört – ami miatt annyira aggódik a kolléga – otthon isszák meg.”