„Jó esetben a szobatisztaság legkésőbb hatéves korig kialakul, úgy tűnik, a cikk szerzőjét ez nem zavarja. Ám az annál inkább, hogy a »csuhások« veszik a bátorságot s próbálják megőrizni a »hely« méltóságát. Persze az egész cikk semmi másról nem szól, csak az egyház utálatáról, s lám, olyannyira nincs itt diktatúra, hogy még ezt is lehet.
A kolléga szerint mások ablaka alá szarni egyenlő az életkedvnek nevezett érzülettel, s ha a minden aljas közösségi norma alól felszabadított egyén nem üríthet szabadon, akkor bizony sérülnek az egyéni szabadságjogok. E ponton csíphető nyakon a múltba révedéssel keresztezett rendpártiság, meghintve egy kis fundamentalizmussal.