Wes Anderson groteszk humora és szögletes karakterei engem kicsit Tímár Péterére emlékeztetnek, míg dús, mozgalmas képi világa talán Gondryt idézi.
„Wes Anderson groteszk humora és szögletes karakterei engem kicsit Tímár Péterére emlékeztetnek, míg dús, mozgalmas képi világa talán Gondryt idézi, de inkább csak hozzáállásban, precizitásban, kreativitásban, mert munkái most már jól láthatóan megkülönböztetik őt mindenki mástól. Ezt aztán csak nézőpont és tolerancia kérdése markáns stílusjegyeknek avagy önismétlésnek nevezni. Vagyis ezúttal is ugyanazt a megszokott hangot üti meg, mint eddig, a maga félnótás karaktereivel és fanyar humorával, bár megkockáztatom a mozi mint médium kereteit talán még egyszer sem használta ki olyan hatékonyan, mint most. Mindezt még nem extrém, de szórakoztatóan játékos formában.
S amiért évtizedek múlva is emlegetni fogjuk, abban nagy szerepe van annak, hogy a páratlan vizuális kreativitása mellett történeteiben is rendre a formabontót keresi, azt, ami másnak eszébe sem jutna. A megannyi kalandot aztán a valóságtól épp annyira elrugaszkodott események tarkítják, hogy még akár hihetőnek is hasson az egész, de a karikatúra-jelleg végig mosolyt csal a közönség arcára. Épp ezért egészen biztos vagyok benne, hogy per pillanat, vagyis a hazai bemutató hetében ez a film nyújtja a legteljesebb moziélmény.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Az ügyvéd szerint az Európai Unióhoz való csatlakozáskor Magyarország nem tudta felmérni, pontosan milyen szervezethez csatlakozik. Tudósításunk.
