Aki népszerű, azt illik basztatni

„A szünet úgy lett felvezetve, mintha tényleg egy nagyobb lélegzetű lenne…

Négy hónap, azért azt próbáld kibírni levegő nélkül! Négy hónap az nem rövid, egészen pontosan egy harmad év.

Kicsi ország lemez. Tudom, hogy régi, lassan két éves lesz. Vegyesek voltak a kritikák, azt mondták ismétlitek magatokat a lemezen, hiányzik a sodrás.

Ez tetszett nekem, mert erre soha nem mondott senki konkrétumokat.

Én mondanék, de most ne kérd, hogy dúdoljak. Vannak dallamok, amik konkrétan visszaköszönnek régebbi számokból.

Nem, nem így van, én azt mondom. Amiről te beszélsz, amiről beszélhetnek mások is azt jelenti, szerintem, hogy a zenekarnak van egy kiforrott stílusa. Ha meghallgatsz egy mostani Deep Purple lemezt és egy 10 évvel ezelőttit, akkor nagyon fogod tudni, hogy az az, és nagyon ciki lenne, ha nem tudnád.
Kettő: most mi, ezen az új lemezen tulajdonképpen csinálhattunk volna bármit. Most a zenekar ott van, hogy illik neki beszólni. Nézd, Magyarországon nem szabad szeretni akinek nagyon megy. Olyanokat kell szeretni, akik nem népszerűek. És aki népszerű, azt illik basztatni. Na, most itt ez történik. Bármit csinálhattunk volna ezen a lemezen, bármilyen irányba elmehettünk volna. Túl eklektikus ez a lemez, szerintem ez az egyetlen tulajdonsága van, de nem eklektikusabb sokkal; mint a régebbi lemezek. Nem érzem kirívónak. Most, ennek a zenekarnak ennyi volt, ezt tette le az asztalra. Lehetett volna más sorrendbe rakni a számokat, az mondjuk még dobott volna rajta.
Nem értem, hogy még mire gondolnak az emberek? Ha most elmennénk valami nagyon torz, ilyen experimentális zene irányába, ami engem érdekelne, akkor azon csodálkoznának. Ha elmennék egy lágy, akusztik, countrys irányba, akkor azon csodálkoznának. Alapvetően nem mindegy, hogy mit mondanak? Az volt nekem csak a furcsa, hogy mondjuk 30 kritikából 25 negatív volt. Mert azért utána néztem a neten. És ez bizony így van, ezt számoltam. Belegondoltam, hogy itt ez a zenekar, aki csinál egy lemezt és ott az az ember, aki megírja a kritikát. Nekünk ez a dolgunk, neki az. De az a kritika amit ő írt, az gyengébb, mint ez a lemez. De ő fizetést is kap érte, mi pedig ahogy sikerül. Nem az van, hogy engem ez bánt, csak számon kérem azt a dolgot például - beszéljünk konkrét dolgokról -, hogy önismétlő, mindegyiket már mintha hallottam volna valahol. Hát te tájékozott vagy barátom! Legyél rá büszke, hogy te ennyi zenét ismersz, de írjál valamit abba a kurva kritikába!! Mert így ez egy szar. Akkor mondd meg, hogy ez így rossz, hogy ez így nem jó, de az, hogy odabasztak nekem egy izét, hogy ezt meg kell írni, hát írjunk valami zagyvát, aztán megyünk gyorsan inni egy sört, meg megnézni az asszonnyal az esti filmet. Ez a véleményem, mert így dolgozik Magyarországon mindenki. Nagyon csodálkoznék, ha nem így születnének ezek a kritikák. A zenei kritikusokról annyit, hogy a Led Zeppelin III-at, meg a Pink Floyd »Wish You Were Here« is rettentően legyalázták anno. Gratulálok!

Meg a másik, mikor elküldenek koncertekre – most nem Quimby koncertről beszélek -, beszámolót írni embereket, akik szemlátomást semmiféle tudással nem rendelkeznek az adott zenekarról, rosszabb esetben nem is szeretik. Akkor miért nem olyat küldenek oda aki ért hozzá és érdekli? Akkor az majd meg fogja ítélni, akkor is, ha rosszul játszanak. Mert nekem marha nagy csalódás ha mondjuk elmegyek egy koncertre, amit szeretek és nem játszanak jól. Nem fogom azt mondani, csak azért mert szeretem, hogy de kurva jó volt a nem tudom ki, de egy olyan ember, aki az adott műfaj iránt nem érdeklődik, szemlátomást nem szereti és nem is tud róla semmit, az mi a francnak ít róla kritikát? (...)”