Tudomány alulnézetben

„Mi helyettesítheti a tényszerű igazságot? Ha erről néhány évtizede tudományos területen dolgozót kérdezett valaki, akkor a válasz egyértelműen lakonikus rövidségű volt. Semmi – hangzott el a kérdésen is megütközve. Ha a mai – a pályázati rendszerekben vergődő, költségvetési hiány befoldozásával kínlódó – kutatóknak tesszük fel ezt a kérdést, akkor a válasz más is lehet. A pénz – hangozhat el torokköszörülés után. A pénz helyettesítheti a tényszerű igazságot? Pénzért hazudik vajon korunk tudománya? Aligha. Még csak elhallgat, maszatol, elbizonytalanít, köröket futva tudakolja az elmondhatót, néha korábbi kitüntetéseit csillogtatva lobbizik valamiért, amiben a maga és társai számára kitörési pontot sejt. A tudomány általános célja a megismerés helyett ma már részcélok körülkerítése (»szent családokként« működő érdekszövetségek), pillanatérdekek kiszolgálása (szörfölők) és megélhetési matatás (egymásnak motyogók) is zajlik. Talán ez az állapot már éppen átbillenőben afelé, amiben a kutatás ártatlanságának illúzióját is elveszíti. A mai kutató korántsem független elmélkedő, már bérből élően teljesít, már cselédként kiszolgál, már hétköznapi túlélő, mint a legtöbben a második ezredforduló után, az ökológiai válság elején, az energiaválság árnyán még innen. A hazai tudomány labort felejtő vezetői még a tradíciók visszfényében nyilatkoznak, de az aktív kutatók többsége már gyakorolja a környezethez való hasonulási technikákat.”