„Ha az EU által szorgalmazott tyúkketrecügyről, a komfortos sertésférőhelyek témájáról avagy a családi alapú pálinkafőzés elleni uniós rohamokról jön hír, a hazai közönség legfeljebb mosolyra húzza a száját. Pedig ennél sokkal több figyelmet érdemelnek ezek a problémák. Mert itt is globalista érdekek írnak szabályokat, akárcsak a pénzügyi szektorban. Mi több, ezeket a szabályokat is éppen ők, a pénzügyérek vezénylik. Ha néhány aktuális gazdasági kérdés mélyére nézünk, akkor láthatjuk például, hogy több uniós tagországgal egyetemben bennünket is sürgetnek, dobjuk ki a régi tyúktojató ketreceinket. Mert aki nem teszi, az kiiktatják a piacról vagy jön a kötelességszegési eljárás. Az húzódik meg az intézkedés mögött, hogy készen állnak már azok, méghozzá nagyszámban, akik belépnek majd az ellehetetlenített tojástermelők helyére. (...)
Ebben a három, mosolyt fakasztó ügyben több közös vonás is van. A korlátozások a vidéket, annak is a megélhetési problémákkal leginkább terhelt részét érintik. Mindhárom esetben közvetlenül a kistermelőkre, családokra sújtanak le, akiknek szinte nincs is más esélyük a boldogulásra. Mindhárom esetben az unió agrárgigászai a regula haszonélvezői, vagy például a közösségen kívüli, dél-amerikai agrármogulok. A szabályok, amelyeken ma még mosolyog a közönség, húsba vágnak. Nemcsak nálunk, de több tagországban is. Itt a nyomort növelik a szabálygyártó bürokraták, globalista főnökeiknél pedig a profitot.”