Kié a harang?

„Miről is van szó? A keresztyén egyházakat egy államtitkár megkérte, hogy június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján harangot zúgassanak. A három püspök (katolikus, református, evangélikus) közös levelet írt: ők márpedig nem harangoznak, mert a harang arra való, hogy istentiszteleti alkalmakkor meg az egyház liturgikus rendjéhez kapcsolódva szóljon. Hozzáteszik: minden nap az egész magyarság ügyét szívükön hordozzák. A levélváltás utóélete: dühösen támadja e levélért a jobboldal kormánypárti része is az egyházi vezetőket.

Semmilyen bizonyítékom nincs rá, de úgy érzékelem – részben egyházi belső suttogásokból – hogy a püspökök idegesek a kormánnyal folytatott huzavona miatt. A huzavona tárgya az egyházi finanszírozás. Az államnak részben biztos, hogy igaza van: nem az egyházi könyvelés a legprofibb az adminisztráció eszetlen világában. Az egyháznak is igaza van: nehéz követni a politika bakugrásait.

A rendszerváltás ugyanis egyházainkat anyagilag egy szál gatyában érte. A templom egere hirtelen gyenge kezébe kapott néhány száz intézményt (iskola, öregotthon, kórház, stb), saját vagyon nélkül. Ezeket az intézményeket évről-évre változó feltételekkel működtette az egyházakon keresztül az állam. Volt olyan híres eset, amikor a (Gyurcsány-)kormány elfelejtett 3 milliárd mindenhogyan járó pénzt kifizetni az egyházi iskoláknak. (Később muszáj volt kifizessék). És vannak olyan évek, amikor az egyházi normatívák az önkormányzatiaknál jobb feltételeket kínálnak ezeknek az intézményeknek. A részletekről semmi tudomásom nincs, de nem csodálkozom rajta, hogy megint megy a kötélhúzás. Nem kifogás, csak magyarázat: talán a vita hevében fogalmazták meg püspökeink a rövid, elhíresült levelet.

A püspökeink azt írták, minden nap foglalkozunk a határontúliakkal emléknap nélkül is. A sértődött megfogalmazásban van némi igazság.”