„A focicisták mozdulatai tehát nem klasszikusak, elnémított szójátékaik annál inkább – ahogy Horti Gábor kommentátor fogalmazott, elnyomva ezzel a jól artikuláltan kiejtett bazmegeket. A SportKlubról ismert narrátorral kapcsolatban sokszor az lehet az érzése a nézőnek, jobban szenved a saját hülyeségeitől, mint akiknek hallgatniuk »kell«: csak akkor lelkesedik, amikor beszúrhat egy-egy erotikára utaló mondatot, mint például a német-holland meccsen: »Kitti izmos karjával, amennyire lehet, izgatja a közönséget«. A mondat persze adott szituációban teljesen értelmetlen, de azért minden sörmámorban úszó tévénézőből előhozza a disznót, és sanda mosolyt csal a szájszögletekbe. Horti a büntetősorozatok végén rendszerint maga is pályára lép, de csak hogy szavaival inzultálja a lányokat, kigombolt nyakú, kihajtott gallérú ingben, borostásan és unott fejjel ostoba kérdésekkel alázza őket. A kommunikációban sokszor nem túl gyakorlott szereplőkkel egyéni interjú is készül: ilyenkor tapasztalataikról mesélnek, és többnyire olyanokat mondanak, hogy »nagy nyomás volt rajtam, ez vezetett minket a győzelemhez«.
A Viasat 6 nem tett többet, kevesebbet, vagy rosszabbat, mint bármelyik kereskedelmi csatorna, amelyik – kihasználva a férfiak ösztöneit, megtalálva a piaci rést – műsort készített az igények kielégítésére. Sőt, a Viasat profi módon találta meg szinte egyetlen módját annak, hogy az erkölcs fogalmát már egyébként is rég elfelejtett kertelevíziózás világában nagyon gyorsan új nézőket vonzzon be adott célközönségből. Mégis, nyílt szoftpornó az, amit a magyar kormány által egyébként talán a kellő mértéknél is jobban támogatott és dicsőített sportba szőttek. Megalázó, és nemcsak a női nemnek, hanem a férfinak is.
A formás exhibicionisták örömmel vállalják – nem túl busás összegekért – a jópofa labdarugdosást, nem okoz bennük feszültséget, hogy apjuk haverjai a kocsmában poénból akkor isznak, amikor az ő seggüket mutatják, és nem nyomja vállukat a hagyományos női értékek (nem a lágy formákra gondolok) degradálásának súlya. Többségüket – úgy tűnik – még az sem zavarja, hogy a kommentátor és ostoba kérdései az értelem teljes hiányát feltételezik róluk. A fotelban, vagy a bár teraszán tespedő hetero pasik sem kezdenek mélyfilozófiai vitába a kerekebbnél kerekebb mellek labdák láttán, csak hátradőlnek végre, és miután kértek még egy kört, könnyedén hódolnak a fizikai örömöknek. Nem egy akad köztük, aki büszkén fogja át ilyenkor az előírt 16-os korhatártól még be nem töltött fia vállát, és a műsor által tanítja meg arra, milyen a jó nő, és hogy beszél férfi a férfival nőről. Azok a nők viszont, akik férjük, élettársuk, társuk mellett ülnek – és sokuk inkább csak elviselik a focimeccsek végeláthatatlan sorát, ahelyett, hogy tényleg érdeklődnének a passzív sport iránt –, kényszeredetten húzzák mosolyra szájukat. Egy olyan szituációba kényszerülnek, ami ha a téma könnyed kezelése miatt nem is jelenik meg a felszínen, sokukban okoz frusztrációt. (...)