Kit érdekel a futball?

„És mégis, sejtve a profi futball mögött meghúzódó érdekeket, elszomorodva ismételt távolmaradásunkon, elvarázsolt a lengyelek kezdeti lendülete, az ezer bajtól nyomorgatott országból érkezett görögök kitartása, az oroszok professzionalizmusa, és a cseh Rosicky bombái.

Egyszóval maga a játék, amely e bonyolult, kihívásokkal és egyéb közhelyekkel terhelt, változó világban maga a kiszámíthatóság, egy gyerek számára is érthető szabályokkal. Nincs mellébeszélés, nincs utólagos kimagyarázás, nincs „igaz ugyan, hogy a megyei jogú városokat elveszítettük, de a tízezer fő fölötti településeken pártunk előretört”: az győz, aki több gólt lőtt. És ha a labda már bent van, lehet reklamálni a fütyülős figuránál, csak nem érdemes: ő azonnal, egy személyben dönt a szabályosság-szabálytalanság kérdésében. (És viseli a felelősséget is.) Nincs fellebbezés, döntés-elnapolás, az indoklás hetekig tartó írásba foglalása.

A futball: színház, harc, sport, üzlet, öröm, bánat, győzelem, kudarc. Kilencven perc alatt maga az élet. Úgyhogy néztük, nézzük, nézni fogjuk, még ha ez a rosszmájú ismerősök szerint gyerekség is.”