A Pannon Bormustra belülről

„Habár továbbra is kitapintható vendéglátóink azon vágya, hogy a száraz vörösek és fehérek is elismerést kapjanak, a 13. Pannon Bormustra is megerősítette azt, amit mindanynian tudunk: Tokaj az elsőszámú magyar borvidék és a tokaji aszú vitán felül világszintű édes bor. Statisztikai értelemben a szakadék ugyan csökkent – száraz fehérre ill. vörösre adott legmagasabb pontszámom ebben az évben 91 ill. 92 pont volt, a legjobb tokaji pedig 95 pontot kapott (a különbség a korábbi években a 10 pontot is meg szokta haladni) -, de azért nem tűnt el. Amikor az utolsó bírálati körben a legjobb aszú mellé vörös kerül, akkor az előbbi olyan érzéki örömet szerez, amivel az utóbbi nem tud versenyezni. (...)

A verseny eredményeinek megjelenése után minden évben fölmerül, hogy hiteles keresztmetszetet nyújt-e a magyar borászat állásáról. Tagadhatatlan tény, hogy néhány megbízhatóan kiemelkedő borászat, mint pl. Ráspi, Weninger, Királyudvar, Szepsy István, továbbá néhány úttörő kézműves kispince nem vett részt a versenyen. Ettől függetlenül a Bormustra olyan szinten képes a magyar borokról átfogó képet adni, mint nagyon kevés borverseny más országokban. A távolmaradók megemlítése után nézzük meg, hogy kik indultak: Demeter Zoltán, Disznókő, Patrícius, Dobogó, Tokaj Nobilis, Kikelet, St. Andrea, Gróf Buttler, Bolyki, Takler, Bock, Vylyan, Malatinszky, Sauska, Kreinbacher, Jásdi, Konyári… A lista nagyon hosszú, és szerintem ilyen alapon nem vonható kétségbe a verseny eredményének érvénye.”