Hogy vagy?

„Meggyőződésem, hogy a túlságosan gyors, látványos, túlpörgetett növekedés – az azt törvényszerűen kísérő, hasonlóan látványos, földcsuszamlásszerű visszaesés miatt – kizárólag zéró (vagy negatív) összegű játszma lehet. Azaz nyerhetnek sokan és sokat, de biztos, hogy sokan és sokat veszítenek is (azok, akik a csúcsárakon bevásárolnak, majd a zuhanást látva óriási veszteséggel pánikszerűen kiszállnak; azok, akik a konjunktúra idején eladósodnak, majd a visszaesés idején nem tudják fizetni a hiteleiket; azok, akik beruháznak, majd évekig hiába várnak a megtérülésre, mert a bevételek nem jönnek; és folytathatnánk a sort). A nyereségek és a veszteségek összege pedig zéró vagy akár negatív érték, azaz a világ összességében nem halad előbbre, nem gyarapszik ezekben az időszakokban. Azért nem, mert a nagy nyereségek, nagy növekedések mögött általában nem áll valós teljesítmény, vagy csak lényegesen kevesebb, mint sejtenénk. Ezért még ha sikerül is jól járnom, sikerül is a pozitív oldalon maradnom az exponenciális fejlődés idején, nem érzem jól magam, nem szeretem az ilyen időszakot.

Sokkal komfortosabb számomra a lassabb, megalapozottabb, kiegyensúlyozott növekedés. Amikor harcolunk, küzdünk, keményen dolgozunk, ennek megfelelően az eredmények mögött – még ha azok szerényebbek is – érezhetően valós teljesítmény áll. Amikor a fejlődés ugyan lassabb, de fenntartható, ennek eredményeként mindenki megtalálhatja a számítását, a rendszer minden tagja valamiféle egyensúlyi pozíciót tud elfoglalni, nem kell drámai visszaeséstől tartani, és – legfőképpen – nem kell attól félni, hogy a látványos nyereségek árát drámai veszteségek formájában kell megfizetnünk. Ilyenkor a játszma végösszege nem zéró, hanem pozitív érték, a világ – és annak valamennyi szereplője – ténylegesen előrébb jut, fejlődik, növekszik, látványos felugrások és visszazuhanások nélkül.”