Felelősségvállalási töketlenkedés

„Mikor máskor lehetne a felelősség kérdése időszerűbb, mint mikor ekkora bajban vagyunk úgy kollektíve? De mégis, feltételezzük, hogy senkinek nem ment el a józan esze vállalati oldalon. Akkor mi lehet az oka a szégyellősségnek? Hipotézisek/felvetések:

1. A CSR fogalmát és mindent, amit ide lehet sorolni, alaposan lejáratták az utóbbi években. Lásd a Havas vezérének szakaszai közül az elsőt. Maga a fogalom is szűkös ahhoz képest, amit a felelős működésnek takarnia kellene. Ezért sokan más fogalmakat favorizálnak, pl. fenntartható fejlődés. De végül tök mindegy, mi a gyerek neve. A fogalom tartalmát csak úgy lehet visszaadni, ha elmondjuk, mit csinálunk jól. Akkor is, ha nem feltétlen szexi a dolog, de mondjuk baromi fontos.

2. Maguk az érintettek is azt gondolják, ez egy tök jó kommunikációs fogás, de nem több. Sokaknak az alap felelősségeihez gyakorlatilag hozzá csapják a területet a cégüknél. Mivel a felelősdit nem tudják olyan professzionális módon művelni, mint az alaptevékenységeiket, ahol jól kitaposott utak vannak, inkább nem adják a nevüket.

3. Mélyen nem értik maguk a felelősség-felelősök sem a dolog lényegét és valódi tétjét. Azt hiszik szép és kedves dolgokat, adományokat, gesztusokat vár tőlük a nagyérdemű. Ezekre valóban kevés a pénz a válság alatt. De a felelős működés sokkal több ennél, benne van a profitábilis működés, a hosszú távú gondolkodás, a takarékosság, az érintettek alapvető jogainak tisztelete. Olyan vállalati működést feltételez, ami profitábilis ÉS közben nem tahó lerablása a világ vállalaton belüli és kívüli részének. Ésszerű. Racionális. Nem csupán jófej, zöld és szeretetre méltó. Ha az ember puszta jófejségnek tekinti a vállalati felelősségvállalási programokat, akkor valóban kényelmetlenül érezheti magát az egész témától. Ha viszont megérti, hogy másképp nem nagyon érdemes működni, akkor másképp áll a dologhoz. Remélhetően. Kivéve, ha hisz a világvégében (lásd a mai Ipsos közleményt) és csak 2012. decemberéig tervez.”