Ördögi körben

„S miután láttuk, hogy miként reagált Berlin a válságot a fősodortól eltérő módon megoldani próbáló budapesti intézkedésekre, elképzelhetjük, hogy milyen vihart kavarhatnak Hollande ennél nem egy esetben radikálisabb elképzelései. A párizsi végeredmény ugyanis nem csupán s nem is elsősorban Sarkozy veresége, hiszen a stabilitási paktum kisiklatásával jelentős mértékben Angela Merkel és Németország európai hegemóniáját fenyegeti. Rossz jel Berlinnek, hogy leáldozóban az eddigi filozófia által az utóbbi időben a kormányok élére emelt, az IMF és Amerika receptjeit másoló technokraták uralma. Megbuktak, mint Görögországban, vagy a változás szelét érezve immár üdvözlik Hollande elképzeléseit, mint Mario Monti.

A válság megoldására irányuló eddigi stratégiák megbukni látszanak, s egyértelműnek tűnik, hogy új utakat kell keresni. Korán örül azonban az, aki azt hiszi, hogy végre megszületett a megoldás. A Hollande által felvázolt, ám korántsem kiérlelt elképzelésekről ugyanis nem tudhatjuk, hogy a gyakorlatban működnek-e. Az azonban már most biztosnak látszik, s nem sok jóval kecsegtet, hogy az Európai Unió két mozdonya a közeljövőben nem egy irányba húz. S amíg a lokomotív megtalálja a helyes vágányt, addig Európa tovább forog az ördögi körben. A megszorítások nem engedik kibontakozni a növekedést, a fiskális fegyelem gyengítése pedig a hiányt növelve akadályozza a fejlődést. A kormányok mindkét esetben buknak, ám ennél jóval szomorúbb, hogy a világ eközben szép lassan elhúz mellettünk.”