Más szemmel

„Nagy kihívás lehetett belevágni, hiszen nagyon kevés tapasztalatod van még a textiltervezés területén. Az egyetem előtt kerámiatervezést tanultál.

Így van. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába jártam, ahol többek között textilszakra is jelentkeztem, végül úgy alakult, hogy kerámiára vettek fel. De egyáltalán nem bántam meg. Olyan látásmóddal gazdagodtam, amellyel teljesen más oldalról tudom megközelíteni a formai dolgokat. Étkészlettől egészen a kerti kerámiákig mindent meg kellett tanulnom tervezni, most ezt a tudást is kamatoztathatom az egyetemen.

Mit gondolsz, mivel győzhetted meg a Gombold újra zsűrijét?

Talán azzal hogy máshogy közelítem meg a dolgokat. Rengeteg olyan jelentkező volt ezen a pályázaton, aki hosszú ideje foglalkozik ruhatervezéssel. Aki régóta benne van a szakmában, annak valamilyen szinten leszűkül a gondolkodásmódja egy adott sémára, és nem mer ebből kilépni. Én pedig visszanyúltam az alapszínekhez, robusztus felületben gondolkodtam. A subázás technikája szinte már feledésbe merült. Utoljára a hetvenes-nyolcvanas években volt divat, de akkor is kizárólag szőnyegeket készítettek így. Nagyapám falvédőket csinált, az ő tűjét használtam a győztes ruhánál is. A nagymamám mutatta meg, hogyan is kell subázni. Ruháknál ezt a technikát nemigen alkalmazták, vastag felület, megnehezíti a viselést. Nem úgy gyűrődik, mozog, hogy az kényelmes lenne. Ezért sincs az egész ruha befedve ezekkel a díszítőelemekkel. De tervezem, hogy újragondolom ezt a technikát, hogy hordhatóvá tehessem.”