Jaj, de unom a politikát!

„A közéleti harcokat a történelem során mindig a lakosság politikailag aktív, viszont létszámukat tekintve, külön-külön nézve kisebbségi szegmensei vívták. Amelyek együtt, összeadódva persze kiadják a felnőtt népesség abszolút többségét. De emellett ott van egy csendes relatív többség. A politikával nem foglalkozók tábora. Ez régen is létezett. A II. világháború éveiben vagy '56 forradalmi napjaiban is azok voltak önálló populációként a legtöbben, akik se pro, se kontra nem foglaltak állást. Nem voltak antifasiszta ellenállók, zsidómentők, T-34-esre Molotov-koktélt hajigáló szabadságharcosok. De a horthysta kormánypártba, a nyilasok és keretlegények közé, az MDP/MSZMP, a pufajkások soraiba sem léptek be. Akkor sem, amikor a párttagságot előmenetellel, karrierrel, az elvett zsidó-vagy burzsujvagyonból adott zsíros falatokkal jutalmazták. Mítosszá kövesedett, hogy '56-ban »a nemzet lázadt fel.« Nem. Nem a nemzet. Hanem a lakosság egy jelentős, sokféle kisebb-nagyobb csoportból álló része. De volt egy ugyanilyen, szintén milliós réteg, amely nem tüntetett, harcolt vagy sztrájkolt. Hanem otthon ült, csendben végezte a dolgát, igyekezett nem belekeveredni, kimaradni belőle. Lehet mondani, gyávák voltak. Egy részük bizonyára az is volt. De egy másik részük azért maradt ki a történelem cselekvő részéből, mert nem értette, és nem is érdekelte.

Akadtak a '70-es években olyan, politikamentes beosztásokban tevékenykedő, munkájukat remekül végző szakmunkások, szakértelmiségiek, akiket többször próbáltak beinvitálni az MSZMP-be, KISZ-be, Munkásőrségbe, Népfrontba, Béketanácsba, stb. S ők udvariasan, de határozottan visszautasították. Nem volt ebben semmiféle hősi póz, főleg nem volt rendszerellenes hevület.

Ma is, amikor sokan mindent (jobban) tudnak arról, kinek és miben van vagy nincs igaza a politikában, vannak, akik nem szégyellik elismerni: hidegen hagyja őket az egész, nem konyítanak hozzá, és nem is szándékoznak beletanulni. Nemcsak izomagyú fiúk, vagy plázacica lányok. Nem csak ők. Hanem felkészült közigazgatási hivatalnokok, bírák, orvos-szakértők, sportklub-tisztviselők. Akik brillíroznak a szakmájukban, de passzolnak, ha közéleti relevanciájú ügy tárgyalásához, lenyilatkozásához rendelnék vagy szignálnák ki őket.”