Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Miért hiszik magukat a krisztusi aigazság egyedüli letéteményeseinek, azt pedig, ha valaki az önök valamely lépését bírálja, a kereszténység elleni támadásnak?
„Március végén nyílt levélben hívtuk föl az Ön és pártja figyelmét arra, hogy a KDNP ifjúsági társszervezete, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség egy pedofíliával fertőzött szervezettel működik együtt, amikor a Krisztus Légiója kongregáció világi szervezete, a Regnum Christi Apostoli Mozgalom rendezvényén való részvételre buzdít. XVI. Benedek pápa a kongregációt 2010-ben immorálisként bélyegezte meg, akkori vezetését azonnali hatállyal fölfüggesztette és élére egy vatikáni tisztviselőt nevezett azzal a feladattal, hogy a rendet tisztítsa meg. Akkor tiltakoztunk az ellen, hogy pártjának ifjúsági szervezete egy intézményesült pedofíliával több mint alaposan gyanúsítható szervezetet patronáljon, és fölszólítottuk Önöket, hogy a rendezvénytől támogatásukat vonják meg, az azt szervező Regnum Christi mozgalomtól pedig határolódjanak el. Az IKSZ válasza az volt, hogy a közösség magyar tagjainak lelkiségi, karitatív és evangelizációs tevékenységéért sokan hálásak a közösségnek , egyébként Gyurcsány Ferenc és pártja hagyjon föl a keresztényellenes uszítással. A válaszban pártunkat megvádolták a több ezer éves zsidó-keresztény hagyományok és kultúrkör megsértésével, erőszakos szekularizációval és keresztényellenes jakobinus, marxista-kommunista módszerek alkalmazásával, a rendezvény ellen tiltakozó aktivistáinkat pedig a rendőrség szabálysértésért följelentette.
De nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék. (Mt 10,26) Mint a Szentszék szóvivője múlt héten bejelentette, most a Krisztus Légiója újabb kilenc tagját gyanúsítják kiskorúak szexuális zaklatásával, illetve más bűncselekményekkel, és eltiltották őket a növendékekkel való érintkezéstől. Az a tény, hogy erre alig két évvel a rend átszervezése után került sor, arra utal, hogy a pedofília még az eddig föltételezettnél is mélyebben gyökerezik a szervezetben. Az újabb fejlemények is a liberalizmust kárhoztatják-e azért, ha egy tizenéves fiú első szexuális tapasztalatát egy szakállas bácsitól szerzi? Fenntartják-e, hogy másfél hónappal ezelőtti figyelmeztetésünk indokolatlan volt? Nem gondolják-e, hogy Krisztus Légiójára Pál apostol szavai illenek leginkább: Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek (Tit 1,16) Továbbra is bizonyosak-e abban, hogy a katolikus egyház számtalan szervezete közül éppen ez az, amelynek magyarországi térhódítását segíteniük kell? Keresztényellenes uszításnak tekintik-e annak kimondását, amit a Szentszék is elismert? Miért hiszik magukat a krisztusi aigazság egyedüli letéteményeseinek, azt pedig, ha valaki az önök valamely lépését bírálja, a kereszténység elleni támadásnak? A választ elsősorban önmaguknak kell megadni.”