Jót tesz-e a médiafigyelem a hegymászásnak?

„Erőssék történetét sokan a tipikus magyar önostorozással magyarázzák: »magyaros kis expedíció lett ebből« vagy »ilyen csak magyarokkal történhet meg«, »nekünk vannak ilyen hegymászóink« – hasonlóképpen a más helyeken felmerülő »csak nekünk van ilyen elitünk, országunk« mantrához. Holott a fenti esethez kapcsolódó szomorú viták más, rosszul végződött expedíciókra is jellemzőek, sokszor tízmilliókat zavarva össze arról, hogy mi is történt valójában. (...)

A hegymászás az elmúlt évtizedekben egyre kommerszebbé vált, így egyre több olyan ember megy a hegyekbe, akiknek ott semmi keresnivalója sincs. A professzionális hegymászás (és nem csak a nyolcezreseken) alapszabályait felváltja az „ügyfélszemlélet” és a verseny. Versenyezni »lent« oké is lenne, emberi dolog, de a hegyekben sok minden másképp van, a józan belátás, legalább ugyanolyan fontos, mint a jó kötél és karabiner. Amikor a hegymászói etika (»Márpedig te oda ne menj!«) nem működik, a természetre marad a szelektálás.

És talán kevesebb nyilvánosság kéne a hegynek...”