Tilos volt árulni a bort

- A családját nemzedékekre visszame­nőleg átfonják a szőlőindák: az édes­apja, a nagyapja, de még a dédapja is borász, bortermelő szakember volt. Nyilvánvaló volt, hogy Maurer Oszkár is a szőlőtőkék között, hordók és palac­kok között éli majd az életét?

- Be kell vallanom, hogy gyerekként nem álltam közel a szőlők és borok vilá­gához. Megvoltak ugyan a fontos talál­kozási pontok, súrlódások és érintések, amik mindig is a szőlők között tartották a gondolataim egy részét, s amelyek ké­sőbb elő is törtek belőlem, és segítettek abban, hogy úgy döntsek, mégis borter­melő leszek. De volt más is, ami gyerek­ként nehezítette a jövőről alkotott kép kialakítását: a titói Jugoszláviában ma­gánszemélyek nem termelhettek bort - hivatalosan. Tilos volt árulni a bort. A sző­lőt, ha szüretelt valaki, le kellett adni az állami gazdaságokba.

Ez nem tett jót a bornak, mert a mennyiség határozta meg a piacot, nem pedig a minőség, de akkori­ban nem volt más lehetőség. A családom valóban szőlővel és borral foglalkozott. Édesapám az Állami Borkombinátnál dol­gozott egy ideig; nagyapám vincelléris­kolát végzett, dédapám pedig szőlész-bo­rász mérnökként egy 340 holdas birtok szakmai irányítója volt. Van egy ültet­vény itt, Hajdújáráson, 1909-es telepíté­sű, szerémi zöld és bakator van benne. A dédapám e borvidék szőlőiből készí­tette el a régió első pezsgőjét, még az 1920-as években. Ezt az ültetvényt most mi gondozzuk, és azt tervezzük, hogy hamarosan újból pezsgőt palackozunk.

- Mekkora az a terület, amin ma gazdálkodni lehet errefelé?

- Lényegében két különálló és mégis egy­séges szellemiségű területről van szó. Külön kell választanunk ugyanis a bor­vidékeket. A Szabadka-horgosi borvidék keleti része a Kunsági-hajósi borvidék ré­sze volt egykor, a nyugati területek pe­dig a Csongrádi borvidékhez tartoztak. Ez lényegében a Dél-alföldi borvidék, ahol most vagyunk, innen 120 kilométerre hú­zódik a Szerémi borvidék, ami a törökig az első számú borvidéknek számított Magyarországon. Ezen a két területen gazdálkodunk, és azon vagyunk, hogy visszaállítsuk a borvidékek régi hírnevét. Nagyrészt mindenhová ugyanolyan sző­lőket telepítettünk, mint amilyenek min­dig is éltek errefelé, de ami talán még ennél is fontosabb: a területre jellemző karós bakművelést alkalmazzuk, a bo­rokat pedig a lehető legtermészetesebb módon készítjük, hordókban érlelve, ada­lékanyagok nélkül.”