Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Utoljára talán a kilencvenes évek közepén jött annyi rossz hír Romániából magyar ügyben, mint az elmúlt napokban.
„A frissen hatalomra került román balliberálisok kisebbség- és magyarellenessége azért is meglepő, mert az elmúlt időben semmi különös nem történt a két ország között, amire esetleg ezekkel a fura döntésekkel akarnának válaszolni. Budapest nem tett semmit Románia ellen, de úgy látszik, a bukaresti keménykedéshez nincs szükség indokokra, megy ez magától. A meglehetősen barátságtalan gesztusokat a magyar kormány is érzékeli, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök múlt pénteken a Kossuth Rádióban azt mondta: »új helyzet van Magyarország keleti határainál magyarügyben«, és egész Európának figyelnie kell, »nehogy itt, a közép-európai térségben hirtelen nemzeti ellenségeskedések irányába forduljon az élet«. Németh Zsolt külügyi államtitkár aggasztónak tartja a Ponta-kabinet lépéseit: a két ország közötti »kölcsönös tiszteletnek fontos része volt az erdélyi magyarság alapvető emberi jogainak, szerzett jogainak a tiszteletben tartása is«.
A jelenség azért is különösen veszélyes, mert Európa két széle épp szétesni látszik: a görögöknél valószínűleg már a csoda sem segíthet a csőd elkerülésében, Spanyolországban pedig egy hét alatt egymilliárd eurót menekítettek ki az ügyfelek a negyedik legnagyobb bankból. Pierre Moscovici új francia pénzügyminiszter tegnap délelőtti bejelentése (országa addig nem ratifikálja az uniós fiskális paktumot, amíg ki nem egészül növekedésösztönző elemekkel) sem tett jó a piacoknak, így a forint is zuhanni kezdett. Félő, hogy működni kezd a dominóelv: a bedőlő országok másokat – értelemszerűen a gyengéket és a kiszolgáltatottakat – is maguk után rántják. Egy ilyen helyzetben különösen fontos lenne egy stabil, kiszámítható, békés Közép-Európa. De kivel: a szlovákokkal az elmúlt évek nem a jó szomszédságról szóltak, és Bukarest is teljesen kiszámíthatatlan.”