Istentől az evilági politeizmusig

„Ez a sztárkultusz azt hiszem, valami elementárisan mély tömegigényt elégit ki, amiben benne van az elmagányosodott, a hétköznapok szürke unalmába süllyedt kisember elvágyódása és sóvárgása valami más után, ami egyszerre kiemeli létének a vélt zártságából és kilátástalanságából. Ráadásul úgy, hogy közben nem kell érte semmiféle intellektuális vagy érzelmi erőfeszítést tenni: elűzi a csendet, s úgy vezet el önmagamtól a máshoz, hogy közben nem kell önmagammal szembesülnöm. Az istenek nagy bűvészmutatványa, hogy megteremtik a »másnál-lét« legkönnyebben elérhető, illuzórikus formáját. A kapcsolatot azzal, ami »több mint ami van«.

Úgy látszik, az is teljesen mindegy, éppen kik az ügyeletes istenek. Jönnek, s aztán el is tűnnek, hogy jöjjenek helyébe mások. Mi tagadás, ennyi istennel még az életemben nem találkoztam. A görög mitológia ehhez képest szegényes kis tanyasi szubkultúra. Már rég letettem arról, hogy ezt az isten - kavalkádot kövessem. Be kell látnom, műveletlen maradok.

Van itt egy tényleg globális jelenség, ami, azt hiszem lényegesen nagyobb és komolyabb figyelmet érdemelne. A sztárvilág, ez az evilági mennyország amolyan második, vagy háttérvalóság, ami a fogyasztó számára nem a létfenntartás könyörtelen világa, hanem a tehermentesítés, a menekülés, a szabadulás (»getting away«) könnyen elérhető, illuzórikus valósága, ami ott van, »odaát«, de mégis itt, mint vigasztaló és mindig jelenlévő háttér. S ha már a munka, a pénz, a mindennapok unalmas könyörtelensége alig hagy teret a szabad és nem fenyegetett emberi létre, itt van még mindig ez a második, istenekkel benépesített valóság, a megszemélyesített messzeség, amellyel kockázat nélkül azonosulni lehet: nem kell megtérni.

A jelenség érthető, de mégis van benne valami kifejezetten szomorú. Hiszen ez nem más, mint ki nem mondott lemondás arról, hogy az emberi élet tényleg lehet több. En Christo.

Vannak itt istenek, de hol van Isten? Ez az út, amit a mai nyugati hiedelem »haladásnak« hív – Istentől az evilági politeizmusig - belemenekülés egy amúgy iparilag gyártott és üzletileg fenntartott illúzióba, melyen keresztül sztáristenek transzformálják az elviselhetetlen jelent. Így aztán ma tudni illik, mi zajlik az éppen aktuális istenek világában.

De hogy ki Isten, azt fedje a megbocsátható tudatlanság homálya.”