Igazságdolgozat

„Igen, mert ekkor derült ki az igazság. A rendszeres bérmálkozáskor. Mégpedig kíméletlenül. Hiszen aki ilyet mond, az alighanem végtelenül egyszerű, műveletlen, zavart lélek, s egy csapásra kiírja magát az úriemberek világából. Mint ahogyan aztán azok is, akik mindezek ellenére – akár még kéretlenül is – mellé állnak, s nem engedik el egy ócska ember kezét. Azt a kezet, amely aztán áldást oszt, eltévedt kislány szurtos pracliját fogja, megtévedt emberek fejét veri, szemét lövi – ha nem is s. k. –, és saját szívének helyét keresi, ha felhangzik a Himnusz. Nem, nem engedik el, legfeljebb csak pillanatokra, arra a kis időre, amíg tapsolnak neki. Mert nem szégyenkeznek, nem abcúgolnak vagy hallgatnak. Nem. Még ünneplik is. Mi az hogy, nagyon is. Mert ha nincs ünneplés, nincs produkció. Mi, nemdemokraták meg csak leshetünk. Figyelhetjük a műsort, mint Katus a gázórát. Ha tetszik, ha nem.

Mert műsor az van, volt, lesz – élt, él, élni fog –, »elő vagyunk fizetve rá«, mint hajdan a Pravdára. És ez az ezereszű ötletember, ha már fizetünk, szolgáltat érte. Nem hagyja, hogy unatkozzunk, hogy az unalom öljön meg bennünket, hanem inkább – miközben őt figyeljük – a sárga csekk. Istenem, milyen jó is annak a kormányoldalnak, amelyiknek ilyen ellenzéke van: az emberek nem a benzinártáblára emelik fásult tekintetüket, hanem a fáradhatatlan mulattató óriásra. Aki aztán az érdeklődést újabbnál újabb ötletekkel hálálja meg. Miközben a szívszaggató repertoárdarabokat – lásd Katus, gyerektalálás, avasi családlátogatás – mindvégig műsoron tartja, szenzációs új mutatványokkal lép a publikum elé.”