A szexuáletika mint ütközőpont: abortusz, fogamzásgátlás, homoszexualitás

2012. május 17. 16:05

Az azonos nemű megkeresztelt emberek élettársi közösségét az egyház sem a természeti, sem az isteni törvény alapján nem tudja elfogadni.

2012. május 17. 16:05
Heidl György
Katolikus szemmel

„Ma már a bioetikai és szexuáletikai kérdések jelentik a katolikus egyház és a szekularizált államok és társadalmak közötti legnagyobb ütközési felületet. Az egyház tanítása például az emberi élet kezdetéről és végéről, a fogamzásgátlásról, a házasság mibenlétéről sokak számára teljességgel elfogadhatatlan, és úgy érzik, egy idejétmúlt, ósdi képződmény erővel igyekszik befolyásolni magánéletüket, szabad döntéseiket éppen a legintimebb szférákban.

Világosan látnunk kell, hogy az egyház csupán saját hívei számára fogalmaz meg kötelező érvénnyel tanításokat. Másként nem is tehetne. Az államok törvénykezését figyelemmel kíséri, és gyakran hangosan bírálja – például a házasság definíciójának törvényi megváltoztatása vagy a szabad abortusz legalizálása érdekében hozott intézkedések és nyilvánosságra került tervezetek kapcsán. Érvelése ilyenkor természetjogi, amelyhez kiegészítésképpen fűz teológiai tanítást. Utóbbit a keresztény hívek eligazítása érdekében teszi.(...)

Nos, a »kirekesztés« itt az eukharisztikus közösségből való kizárást jelenti. Ez persze a legsúlyosabb büntetés, amelyet egy hívő katolikus katolikusként elszenvedhet. Az azonos nemű párok életállapotuk miatt nem részesülhetnek az eukharisztiában. Miért? Azért, mert az azonos nemű megkeresztelt emberek élettársi közösségét az egyház sem a természeti, sem az isteni törvény alapján nem tudja elfogadni. A katolikus egyház nem ítéli el őket, nem javasol szankciókat velük szemben, pusztán azt mondja, hogy az eukharisztikus közösségnek nem teljes jogú tagja az, aki a szeretet parancsa ellen vét. A szeretet parancsa beteljesíti a természetes törvény parancsait. Krisztus világos tanítást ad arról, hogy a házasság férfi és nő monogám, feloldhatatlan egyesülése (Mt 19,1-12). Miért gondoljuk, hogy Krisztus egyik parancsa szemben áll a másik parancsával, a felebaráti szeretet elemi követelményével? (...)

A lényeg: nem ítéljük el a homoszexuális hajlamú embereket, de ha az élet továbbadásának lehetőségét kizárjuk a nemi aktusból, akkor a cselekedet objektíve rendetlen. A homoszexuális aktus bensőleg, lényegénél fogva nem alkalmas az élet továbbadására, tehát nem természetes. Az egyház azonos mércével mér: a természetes, mert férfi és nő közötti, heteroszexuális aktust is rendetlennek tekinti, ha különféle fogamzásgátló eljárásokkal megakadályozzák az élet továbbadásának lehetőségét.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
everyday_normalguy
2013. február 01. 14:11
Heidl tisztességesen jár el, amikor cikkében hivatkozik alternatív katolikus álláspontokra is. Igaz, hogy a saját álláspontját tényszerűen ezeknél magasabbrendűként mutatja be, ami nem is csoda, hisz a katolikus katekizmus és hivatalos szexuáletika talaján áll, így ő valószínűleg meg van győződve álláspontja kikezdhetetlenségéről. Kár, hogy a Mandinernek az alternatív, de katolikus teológusoktól származó véleményeket nem sikerült ide beidéznie, még heidli hivatkozás szintjén se. Ha már a "Bécsi Aranybiblia" támogatja ezt a sorozatot, talán bele kerülhetne az osztrák teológusok állásfoglalása? Ugyanakkor én veszem a bátorságot, hogy - katekizmus ide, hivatalos álláspont oda - úgy gondoljam, hogy a homoszexuális élettársi kapcsolatok megítélése idővel ugyanúgy revízió tárgyát fogja képezni, mint a Heidl-cikkben hivatkozott egyéb, elavult, babonákon és előítéleteken alapuló tanítások. Ehhez hozzácsapnám a nők pappá szentelését is, amelyet Heidl nagyon egyszerűen, tulajdonképpen érvelés nélkül képtelenségnek minősít - ahogy az kiderül azok számára, akik elolvasák a cikket. Végül: nem sikerült ide beidézni Heidl utolsó bekezdéseit, amelyekben 70-es évekbeli ügyekre hivatkozva ítéli el a hivatalos katolikus szexuáletika és a "titok kultúrájának" bírálóit. Kár, mert ez a fajta slendriánság azért mégiscsak minősít egy szerzőt.
eljovendo
2012. május 22. 20:27
A cikk nem katolikus tanításokat sorol, hanem tele van eretnekségekkel. Egyháznak nevezni a vatikáni diktátorokat kb. annyi, mint Hitlert nevezni a német nemzetnek. A termékenységet kizáró szexet természetellenesnek nevezni teljesen tudománytalan, az embereket állatnak tekintő eretnekség. Ellentétes a természettörvénnyel, az isteni törvénnyel és az egyház, mint Isten népe tanításával. Az egyház soha nem fogadta el a fogamzásgátlás tiltását, ez csupán egy szexuálpatologikus vatikáni magánvélemény. Az ilyen álkatolikus, istenkáromló eretnekek idegenítik el egyházunktól és Jézustól az embereket. Az vonatkozik rájuk, amit Jézus a főpapokról és írástudókról mond.
Kal
2012. május 22. 14:53
Formállogikailag lehet ugyan azt mondani, hogy mivel a nők pappá szentelésének lehetetlensége ugyanúgy a "katolikus definíció része", mint pl. a Szentháromság tan, ezért ugyanúgy "nem indokoljuk, hanem hisszük", mint a többi hittételt, mert ettől lesz a katolikus katolikussá, azonban a Szent Pál által is hangsúlyozott józanság követelményének ez nem felel meg, a józan ész és a természetes emberi értelem számára ez nem elfogadható. A példakánt felhozott teológiai kérdés ugyanis evidens módon egészen más horderejű az egyén, a hívők közössége, az egyház és az egész teremetett világ szempontjából. Annyiban fogadható el tehát a nők pappá szentelésének lehetetlensége, amennyiben azt is elfogadjuk, hogy a katolikus egyház eme "alapigazsága" ugyanúgy a kezdetektől meghatározója, éltetője és fenntartója a világmindenségnek, mint a Szentháromság egysége. Ennek az állításnak az abszurditását talán nem kell továbbmagyarázni...
everyday_normalguy
2012. május 22. 14:52
A szőrszálhasogatás kockázatát felvállalva: Azt hiszem, a tanítások és gyakorlatok megítélésében egyszerre van igazunk. Ha csak az én, a változást hangsúlyozó álláspontomat vennék figyelembe, kérdésessé válna, mitől katolikus a katolikus egyház (mondjuk ha az "egyetemesség" jelentésében akarnánk elemezni ezt a jelzős szerkezetet, egész más kérdések merülnének fel). Ha csak a Te/Maga/Ön (nem kívánt törlendő) álláspontját/odat vennénk figyelembe, megmagyarázhatatlanná válna az egyházon belüli változás - ez a történelmi tény. Nekem egy nagy személyes dilemmát is meg kell e közben oldanom: párkapcsolatban élő boldog melegként kell megélnem (óhajtom megélni) a katolikus identitásomat, amelyet nem választottam, hanem örököltem, belenőttem, és nem akarok feladni. Tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg milyen megítélés alá esik ez a döntésem (az, hogy az egyházon belül próbálok maradni, nem pedig az, hogy meleg vagyok, amiről nem döntöttem, sőt!), de én ezt most így tudom/akarom csinálni. Felmerült bennem, hogy áttérek anglikánnak, de igazából szeretem a katolikus hagyományokat, amelyeket évszázadok óta gyakorol a családom. Ennyi. Ebből a szempontból talán nyilvánvaló, miért teszem a tétjeimet a változás lehetőségére. "A kérdés az, hogy joga van-e felhívni a figyelmet arra, hogy egyesek kettős mércét alkalmaznak," mondja/od Heidl utolsó bekezdéseivel kapcsolatban. Hát persze, hogy joga van. Csak, ha ezzel a jogával élne, az nyelvileg nem így nézne ki. Amit nyelvileg megvalósít, az általánosítás, különböző dolgok összemosása, téves sztereotípiák igazságként való beállítása (nem az idézett levelek aláíróira, hanem egy ennél jóval nagyobb és heterogénebb halmaz: az egyházt kritizálók csoportjára vonatkozóan). Akármilyen hasznos is lenne Heidl érvelése szempontjából, ha a világ olyan lenne, mint amilyennek beállítja, ez nincs így.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!