„Hiába, hogy a dualizmus kori Magyarország a nemzeti nagylét egyedülálló időszaka volt: liberális volt, nyitott – és ez volt a »zsidó térfoglalás« ideje. Ez nem kell.
Horthy kora ezzel szemben az I. világháború és a trianoni trauma utáni, frusztrált, ellenségképre épülő, revansvágytól fűtött időszak volt. Ez a szellem sokkal közelebb áll a mai (szélső)jobboldalhoz. Az antiszemitizmus pedig a kor félhivatalos ideológiája volt.
A nem egészen szélsőjobb számára persze a szíve mélyén rejlő Horthy-kép nyíltan nem vállalható, ezért kell rá a cukormáz: Horthy, a jóságos nagypapafigura, bölcs államférfi, aki ellenállt Hitlernek, amíg lehetett, Horthy mint a budapesti zsidóság megmentője (!), stb.
Mindez súlyos válságjelenség: a Horthy-kultusz a XXI. századi demokratikus értékek világos megtagadása, visszalépés egy olyan világba, amit Nyugat-Európában már átléphetetlen vörös vonal választ el a mai időktől.”