Amikor saját életünk, vagy szeretteink élete forog kockán, akkor nagyon jól jön egy olyan bátor és önzetlen ember, mint amilyen Ocskay volt.
Amikor Ocskay Lászlóról elkészítettük dokumentumfilmünket, őszintén bíztunk abban, hogy emlékét minden magyar ember, vallási, politikai, vagy bármilyen hovatartozástól függetlenül tisztelni fogja. Amikor saját életünk, vagy szeretteink élete forog kockán, akkor nagyon jól jön egy olyan bátor és önzetlen ember, mint amilyen Ocskay volt. Gondoljunk arra, hogy egy olyan ember emlékét őrizzük meg, aki rajtunk is segített, hiszen a történelem legsötétebb óráiban mutatott példát emberségből, hazaszeretetből. És gondolkodjanak el ezen azok is, akik bemocskolják emlékét. Soha, soha ne legyen úgy, de mit fognak gondolni, ha az ő életük kerül egyszer végveszélybe? Őket is meg kell valakinek menteni. És Ocskayt nem érdekelte ki vagy, segített, mert bajban voltál.
Közel 4 éven át dolgoztunk Ocskay Lászlóról szóló filmünkön, ami egy idő után nem is annyira filmes munka volt már, mint inkább egy közös ügy. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy felhívhattuk az utókor figyelmét Ocskay bátorságára, emberségére. Őszinte örömünkre szolgált, hogy a film, tehát az Ocskay ügy, bejárta a fél világot, Braham professzor megtisztelő figyelmét is megkapta, több országban tanítják, köztük az USA-ban és Ausztráliában is. A városligeti szoborállítás is méltó folytatása ennek a folyamatnak. Meglátásom szerint a tudatlanság és a tájékozatlanság az egyik fő oka, hogy az embereket meg lehet téveszteni, és egymás ellen lehet fordítani. Ezért barátaim és alkotótársaim – Kollarik Tamás, Szita Szabolcs, Ocskay Rudolf – nevében is nagyon örülnék, ha Ocskay története része lehetne a magyar tantervnek is. Akkor talán azok is megismernék tetteit, akik meggyalázták a szobrot, és maguk is példát vehetnének Ocskayról, aki cselekedeteivel bizonyította, hogy lehet és kell is tudni választani a jó és a rossz között.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A KIX beszippant. A KIX fojtogat és otthagy a tehetetlenség fájdalmával. A pesti mélyszegénység gyerekeinek megrendítő „így jöttem” filmje ez, az ártatlanság elvesztéséé és az ítélkezéssel való szembenézésé. A kollektív felelősségé.
Milliók tájékozódnak az Eric Li által alapított híroldalról; a politológus most elmondta, hogyan lehet Magyarországnak is nagy szerepe a világban.
Viharoktól sem mentes, de rendkívül eredményes esztendőt zárt a magyar öttusasport – volt tehát mit ünnepelni a szövetség évzáró gáláján.
