A nyelvtörvény „sikerei”

2012. május 24. 14:51

Teljesen manipulatív az a mantra, hogy a nyelvtörvény módosításával a jogi helyzet megoldódott. A törvény jelenlegi formájában nem támogatja a kisebbségi nyelvhasználatot.

Fiala-Butora János

Közbeszéd

„Először is, a kisebbségi nyelvhasználati törvény nem a múlt kormány alatt született meg, ahogyan azt többször hallhattuk. A törvény 1999 óta létezik, legutóbb csupán módosították. Ehhez képest számos olyan kérdést is a módosításhoz kötnek annak dicsérői, amelyek 1999 óta vagy még régebben részei a jogrendnek. A »Szólj hozzá!« egykori propagandacikke egy egész csokorral sorol fel ilyenekből, a Chmeľ-féle módosítás eredményeinek állítva be őket (az önkormányzatok tanácskozhatnak magyarul, az információkat magyarul is közzé lehet tenni stb.).

Példának okáért, több helyen olvastam, hogy most már jogunk van magyarul fordulni a hivatalokhoz, és azok magyarul válaszolnak. Jogunk erre 1999-től van, és ez most szűkült. 2011 óta ugyanis a hivatal csak »adekvát módon« köteles biztosítani a kisebbségi nyelvű ügyintézés feltételeit, például »időkeret meghatározásával«. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, meglátjuk, de az biztos, hogy az eddigi abszolút joghoz képest visszalépést. (...)

Először is: a nyelvhasználati szabályozásnak egyik legfőbb hátránya az áttekinthetetlensége. Az állampolgárok részben azért nem élnek jogaikkal, mert nem tudják, mire is van joguk. Ebben a helyzetben félrevezető információkat közölni alapos hozzájárulás jogtudatuk rombolásához. Nincs rosszabb annál, mint mikor a sokáig passzív polgár végre erőt vesz magán, magyarul szólal meg a hivatalban vagy az orvos előtt, mert úgy olvasta, neki erre joga van – aztán kiderül, hogy félrevezették, mégsem beszélhet magyarul.

Másodszor: teljesen manipulatív az a mantra, hogy a nyelvtörvény módosításával a jogi helyzet már megoldódott, a többi már azon múlik, hogy az állampolgárok élnek-e »jogaikkal«. A törvény jelenlegi formájában nem támogatja a kisebbségi nyelvhasználatot. Szó se róla, vannak területek, ahol valóban nagyobb állampolgársági aktivitásra van szükség, azonban ez nem függ össze a törvénnyel. Annak elsősorban végrehajthatónak kell lennie, márpedig idáig végrehajtást nem láttunk. Nem az állampolgárokon fog múlni, megvalósulnak-e a hivatali nyelvhasználat objektív feltételei.”

Mindnyájunknak el kell menni

Külföld

Az idei európai parlamenti választás sorsdöntő a külhoni magyarság brüsszeli képviselete szempontjából. Az erdélyi és a felvidéki magyarok bejutása is erősen billeg. Öt évvel ezelőtt néhány száz szavazaton múlt, hogy megtartsa helyét az MKP politikusa, Csáky Pál, most az RMDSZ járhat hasonlóan, ha nem sikerül mozgósítania.

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Sorrend:

vizipipa

2012. május 24. 17:41

Miféle nyelvtörvény van ott, ahol 70-80%-ban magyar anyanyelvűek által lakott területen az állami vasút nem írja ki magyarul az állomásnevet? Nem is akarja. Ha akarná sem tehetné külön "felső" engedély nélkül! Erőszakos, asszimiláló nyelvtörvény ez! Éljen az EU! http://www.scribd.com/doc/93462085/RegioJet-level-melleklet-2

Válasz erre

korona

2012. május 24. 17:27

Bálint Csaba közel négy évvel ezelőtti ötletét folytatva az alábbiakban foglalnánk össze a vajdasági magyarokra jellemző sztereotípiákat. Tehát a tipikus vajmagyar (Styxx és bikmakk szerint)... A VAJDASÁGI MAGYAR JELLEMZŐI: 1. Hangosabban beszél. 2. Nem okoz neki gondot a mássalhangzó-torlódás kiejtése. Pl.: Crvena Zvezda, Krleža, Gavrićt. Dubrovnyik és Szrebrenyica helyett, mivel valószínűleg nem tanult oroszul – de ha mégis, szerbül akkor is jobban tud – a fenti helységneveket egyszerűen úgy ejti, ahogy kell, tehát lágyított "ny" nélkül: Dubrovnik, Szrebrenica. 3. Suksüköl. (Persze nem mind; főleg a kevésbé iskolázottakra jellemző, és a filléres, globális kommunikációs lehetőségek révén – pl. YouTube, Skype – kezd eltűnni.) Székelyföldön is többen suksükölnek, mint Magyarországon. A vajdasági nyelvhasználatot a székelytől sok egyéb apróság mellett az különbözteti meg, hogy egy délvidéki élőbeszédben nem használja az és helyett az s-t. Kivéve a második világháború alatt áttelepült bukovinai székelyeket és leszármazottaikat, de ők nagyon kevesen vannak. 4. Szabadszájú. Tipikus vajmagyar trágárságok: në szarjá’, (a zárt "e"-hang ugye alap), kapd be a faszomat, baszom a szádat, eridj a picsába, apád faszát hülyéje stb. A tetszikezést kerüli, kivéve ha áttelepült Magyarországra, vagy magyarországival beszél és megfelelési kényszert érez. Szerinte a tetszikezés péderes [affektálósan buzis]. Klasszikus adoma a tárgyban: "El tetszett esni?" "Tetszett az apád faszának, csak csúszik ez a kurva járda!" 5. Délszláv meg német jövevényszókat és (olykor helytelennek tartott) nyelvtani szerkezeteket használ. Pl. szokk (szörp), patika (sportcipő), majica (póló), ratkapni (dísztárcsa), foszni (kétcolos deszka), faszcikli (irattartó bugyi), svargli (disznósajt), cimet (fahéj), sporhet (tűzhely), a bank nem dolgozik (zárva van), el voltam utazva. 6. Nem finomkodik, őszintén megmondja ha valami nem tetszik. Sokakban ez rossz első benyomást kelt. Cserébe viszont nem kétszínű. Nem áskálódik. 7. Ha azt mondja, hogy ért a pálinkához, akkor tényleg ért is hozzá. Megérzi a cukrozott cefre karcolását és lenézi a túlárazott, divatos, aromás, rózsaszín málnapálinka-löttyöket és társait. [Mézes ágyas burgonya... ©bikmakk.] 8. Gyakran hord sportcipőt utcai viseletként (suhogós melegítőt azért nem), főleg a férfiak, de nem ritkán a nők is. 9. Kedvenc nemzetközi ruházati brandjeik az elmúlt 30 évben: Diesel, Replay, Fishbone, Adidas, Lacoste, Sergio Tacchini, Nike, New Balance. (Esetenként igényesebb hamisítvánnyal is beéri.) 10. A 40+ generáció a(z egykori) nyugatnémet márkát fetisizálja. Meg tudja mondani, hogy ő vagy szülei átszámítva havonta hány márkát kerestek, amikor a legjobban éltek és mennyit, amikor a legrosszabbul. 1994-ben hány márkáért vették a használt TAS [Tvornica Automobila Sarajevo] kettes Golfot és a házat. Ilyenkor a kifizetés is márkában történt. A hiperinflációval sújtott országban a márka olyan alternatív fizetőeszköz volt, mint pl Latin-Amerikában és a volt Szovjetunió tagállamaiban a dollár. Nem is csoda, hogy Montenegróban és Koszovón – annak ellenére, hogy nem EU-tagok – a márka "jogutódja", az euró a hivatalos fizetőeszköz. Boszniában pedig most is márka van, melynek árfolyamát annak idején szintén a DM-hez rögzítették. [Azért is kovertibilis márka a neve. Aki felnőttként, vagy legalább kamaszként élt a szocializmusban, még emlékszik, hogy egy valuta konvertibilitása, vagyis szabadon átválthatósága mekkora szám volt.]

Válasz erre

kjkj945

2012. május 24. 15:43

Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki sem nemzett.

Válasz erre