Teljesen manipulatív az a mantra, hogy a nyelvtörvény módosításával a jogi helyzet megoldódott. A törvény jelenlegi formájában nem támogatja a kisebbségi nyelvhasználatot.
„Először is, a kisebbségi nyelvhasználati törvény nem a múlt kormány alatt született meg, ahogyan azt többször hallhattuk. A törvény 1999 óta létezik, legutóbb csupán módosították. Ehhez képest számos olyan kérdést is a módosításhoz kötnek annak dicsérői, amelyek 1999 óta vagy még régebben részei a jogrendnek. A »Szólj hozzá!« egykori propagandacikke egy egész csokorral sorol fel ilyenekből, a Chmeľ-féle módosítás eredményeinek állítva be őket (az önkormányzatok tanácskozhatnak magyarul, az információkat magyarul is közzé lehet tenni stb.).
Példának okáért, több helyen olvastam, hogy most már jogunk van magyarul fordulni a hivatalokhoz, és azok magyarul válaszolnak. Jogunk erre 1999-től van, és ez most szűkült. 2011 óta ugyanis a hivatal csak »adekvát módon« köteles biztosítani a kisebbségi nyelvű ügyintézés feltételeit, például »időkeret meghatározásával«. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, meglátjuk, de az biztos, hogy az eddigi abszolút joghoz képest visszalépést. (...)
Először is: a nyelvhasználati szabályozásnak egyik legfőbb hátránya az áttekinthetetlensége. Az állampolgárok részben azért nem élnek jogaikkal, mert nem tudják, mire is van joguk. Ebben a helyzetben félrevezető információkat közölni alapos hozzájárulás jogtudatuk rombolásához. Nincs rosszabb annál, mint mikor a sokáig passzív polgár végre erőt vesz magán, magyarul szólal meg a hivatalban vagy az orvos előtt, mert úgy olvasta, neki erre joga van – aztán kiderül, hogy félrevezették, mégsem beszélhet magyarul.
Másodszor: teljesen manipulatív az a mantra, hogy a nyelvtörvény módosításával a jogi helyzet már megoldódott, a többi már azon múlik, hogy az állampolgárok élnek-e »jogaikkal«. A törvény jelenlegi formájában nem támogatja a kisebbségi nyelvhasználatot. Szó se róla, vannak területek, ahol valóban nagyobb állampolgársági aktivitásra van szükség, azonban ez nem függ össze a törvénnyel. Annak elsősorban végrehajthatónak kell lennie, márpedig idáig végrehajtást nem láttunk. Nem az állampolgárokon fog múlni, megvalósulnak-e a hivatali nyelvhasználat objektív feltételei.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
Becságh Péter korábban a Roche Magyarország egészségügyi innovációért felelős vezetőjeként dolgozott.
