„Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az előrejelzések egyfajta bizalomnak is a kifejezői. Elhiszik-e az elemzők - és itt kiemelten gondolok az Európai Bizottság és az IMF elemzőire -, hogy a magyar kormányzat reális feltételezésekre építi költségvetési politikáját és mindent megtesz a kitűzött hiánycél elérése érdekében? Egy ország hitelessége nagy érték, és Magyarországnak különösen meg kell dolgoznia a hitelessége visszaszerzéséért. Ebben sokat segíthet, ha az ország végre kikerül végre a túlzottdeficit-eljárás alól - különös tekintettel arra, hogy a 23 ilyen eljárás alatt álló EU-ország közül Magyarország áll messze a leghosszabb ideje ezen eljárás alatt, és mi vagyunk az egyetlen olyan tagállam, amelynek még sohasem sikerült innen kikerülnie. A nemzetközi, illetve európai uniós tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági növekedés és az egyensúly között pozitív kölcsönhatás is érvényesülhet, különösen a világgazdaság kedvező korszakaiban. Természetesen felmerül a kérdés - és napjaink vitái belföldön és külföldön is erről szólnak -, hogy kedvezőtlen világpiaci feltételek esetében a növekedésre vagy az egyensúly javítására kell-e elsősorban erőfeszítéseket tenni. Anélkül, hogy megválaszolnám ezt a kérdést, két fontos elemet szeretnék kiemelni. Az első a jó költségvetési politika, amely nem egyszerűen a kiadások csökkentésében gondolkodik, hanem a közkiadásoktól olyan értékteremtést vár el, amely hosszabb távon pénzügyileg is megtérül. A másik kapocs a hitelesség. Ennek megteremtésében nem csak a kormányzatnak van feladata, hanem az egyéb közintézményeknek, köztük a Költségvetési Tanácsnak is.”