A Béres Szőlőbirtok image filmjének margójára

„Mert mi is a célja egy ilyen image filmnek? Azt szeretnénk, hogy megkívánd a tokaji bort, a tokaji vidéket, hogy fuss, szaladj, hogy mihamarabb megízleld azt, amit Erdőbénye, és ez a csodás völgy adhat. Ehhez kell kép, szöveg, a szöveget elmondó hívogató hang, ritmus, csilingelés, zene. Kell, hogy ez egységes legyen, hogy a részek egymást erősítsék, és ezáltal a végeredmény több legyen. Hogy a zene és a hang kéz a kézben járjanak, hogy a képek pont addig és úgy mutassák meg, amit és ahogy szeretnénk, és hogy a fényelő keze alatt az egész kapjon egy különleges csillogást.

A kamera másik oldalról ugyanez az élmény: a hajnali hidegben dideregve a hegyen állva lencsén keresztül nézni a napfelkeltét, átélni, ahogy a fény centiről centire felfedezi a völgyet, ahogy a meleg benyomul a párás hegyoldalba, nos felejthetetlen. És ehhez csak hozzátesz a kísérőnk által meleg szívvel belénk diktált pálinka. Élmény megismerni a helyieket és forgatás után engedve a hívásuknak gulyást enni a helyi nyugdíjasklub összejövetelén, ahol pár pohár bort kötelezően előírnak a belépéssel együtt. Aztán bordalokat énekelni a helyi kádárral, vagy csak hallgatni, ahogy a vidám arcok így száz felé közelítve hogy énekelnek, hogy érzik, hogy értik az életet. És persze bort kortyolgatni, mert itt minden erről szól. A szőlő, a vidék, a napsütés és a munka szeretetéről.”