„Hegyalján belül Mád a leghatározottabb világ – borászati szempontból is. Felnövekvő régi-új világok (Erdőbénye, Tarcal, Bodrogkeresztúr, Tokaj) persze szépen és olykor hatalmas lendülettel emelkednek mellette, elfogadottsága és népszerűség tekintetében viszont egyelőre Mád vezet. Ezzel együtt sem lehet azt mondani, hogy kiforrottak volnának a stílusok – s ezt legékesebben a Barta Pince bizonyítja. A birtok az egykori mezőváros kitüntetett termőhelyén, a történelmi Nagy-Királyban dolgozik, vagyis a legmádibb mádi borok közé tartoznak palackjai. Filozófiájuk azonban eltér a még igazán ki sem beszélt mádi iskolától. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a szüreti idő megválasztásakor ezen a birtokon esik latba a legnagyobb súllyal a sav minősége és a sav mennyisége. E fontos filozófiai elem a borász, Homonna Attila megjelenésével erősödött meg - egy kis »erdőbényeiséget« csempészve a borok világába. (...)
Bartáéknak egyetlen gyenge pontja van: a Nagy-Király-dűlő ültetvényének életkora. Egy ilyen meredek, déli kitettségű termőhelyen a szőlő »vénségének« különösen nagy a jelentősége, mégpedig éppen abból a szempontból, amire Bartáék olyannyira nagy hangsúlyt helyeznek: a savszerkezet tekintetében. Bárhogyan is kóstoljuk a boraikat, éppen ezért nemcsak azt érdemes szem előtt tartani, hol járnak a borkészítésben, hanem azt is látnunk kell, hogy hová tartanak. Ezen a birtokon ugyanis elég jól kijelölhető az irány – s talán még a végcél is pontosan látható. Mindezért különösen érdekes volt a kóstoló, amit a Barta Pince tartott nemrégiben eddigi életének édes boraiból. A kezdet, az első lépések, vagy a gyerekcipő: bárhogyan is nézzük, a sor különösen izgalmas lehetőségnek ígérkezett, ami egy borvidék életében nagyon ritkán adatik meg. Egy nagy dűlő újjászületése – édes hangolásban.”