Továbbra sincsenek megnyugtató válaszok Magyar Péter diákhiteles szerződéseire – állítja Hadházy
Az ellenzéki politikus szerint a Tisza Párt vezetője ráadásul lemondta a tisztázó találkozójukat.
Az ügy régen látott volumenű publicisztika-termelésre késztette az újságírókat, és ritkán tapasztalt őszinteségre és nyílt kiállásra sarkallta a szerkesztőségeket.
„A magyar sajtó túlnyomó része, bár a szakmai elemzések és a közvélemény szerint is erősen elfogult valamelyik politikai párt iránt, sajátos módon mégis igen ritkán vállalja nyílt és egyenes nyilatkozatokban – úgynevezett endorsementekben – pártszimpátiáit. Ezt az attitűdöt többnyire a választásokat megelőző időszakok illusztrálják a leglátványosabban, amikor rendszerint csak egy-két sajtótermék mondja ki világosan, hogy pontosan melyik pártra voksol. A választások mellett még a rendkívüli politikai események adhatnak alkalmat olyan, nyílt állásfoglalások közlésére, amelyek bár nem feltétlenül a konkrét pártszimpátia kinyilvánításáról szólnak, de egyértelműen jelezhetik, hogy egy adott lap melyik oldalon áll az események megítélésében. Ilyen volt Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszéde, a magyar sajtó megosztottságára jellemző sajátos módon az új médiatörvény elfogadása körüli viták időszaka és legújabban Schmitt Pál idei plágiumbotránya is.
A köztársasági elnök plágiumbotránya úgy tűnik, új színt hozott a hazai újságírásba. Amellett, hogy először fordult elő, hogy a köztársasági elnök (és úgy egyáltalán, politikus) egy lap által kirobbantott botrány következtében kényszerült lemondásra a rendszerváltás óta, az ügy régen látott volumenű publicisztika-termelésre késztette az újságírókat, és ritkán tapasztalt őszinteségre és nyílt kiállásra sarkallta a szerkesztőségeket. A kérdés, amelyben állást foglalhattak a lapok, igen egyszerű volt: most akkor mondjon le vagy maradjon Schmitt Pál? Illetve lemondását követően: jól avagy rosszul tette, hogy lemondott?
A hetilapok szegmensében gyakorlatilag minden szerkesztőség adott ki nyílt állásfoglalást, kivéve egyet, éppen a botrányt kirobbantó cikket, és azt követően is számos további cikket, publicisztikát közlő hvg.hu-val egy kiadóhoz tartozó HVG-t. Információink szerint ez egy részben tudatos stratégiai lépés volt, a szerkesztőség célja inkább azt volt, hogy a bemutatott tényeket látva inkább maguk az olvasók vonják le a következtetéseket, és ebben ők ne befolyásolják őket.(...)”