Eltemették az amerikai tévés oknyomozást?

„Az oknyomozó és tényfeltáró újságírás mára igen nehéz helyzetben van, hiszen egyrészt a hírfogyasztók ingerküszöbe már sokkal magasabban van, mint 1991-ben, másrészt pedig az interneten szinte pillanatok alatt bármire rá lehet keresni, egy kicsivel több időt és energiát befektetve pedig alapos kutatómunkát lehet végezni akár a karosszékből is. Ez persze nem pótolja a személyes információkat, az informátoroktól, bennfentesektől érkező füleseket, de elnézve a hírműsorok mostani színvonalát, erre már a tévében sincs súl sok igény vagy szükség. A 60 Minutes nézettsége nem azért esett, mert az amerikai tévénézőket már nem érdeklik az exkluzív interjúk és a hírekben hallottak háttere, hanem azért, mert a blogokon, közösségi oldalakon és más internetes forrásokon keresztül mindezt bármikor beszerezhetik vagy megnézhetik.

Telítődött a piac, fragmentálódott a nézőközönség, az igazán értékes és hiteles információt egyre nehezebb megkülönböztetni az értéktelentől. A hírműsorok tehetetlenek, de mintha nem is igazán aktivizálnák magukat - más érzés úgy beszámolni valamiről, hogy tudjuk, hetvenmillió nézőnk van, és más úgy, hogy a kutya nem kíváncsi ránk. Az érem másik oldalán a pénz áll, amit ezek a műsorok ugyanúgy termelnek a tévéknek, mint egy fikciós sorozat. A 60 Minutes és társai az 1992-93-as évadban 670 millió dollárt kerestek a network tévéknek a reklámbevételeken keresztül - mára ez a szám közelebb áll a másfél milliárd dollárhoz.”