„A fülkeforradalom óta eltelt időszak számos példát szolgáltatott a kormány kreatív jogértelmezésére, törvényalkotási minőségére és mennyiségére, jogállami kérdéseket is felvető államosítására, nettó lenyúlásaira, közpénzben is utazó baráti oligarchák helyzetbehozási kísérleteire. Ők maguk sem tudnának nyíltabban fogalmazni, mint a Magyar Nemzet publicistája, aki szerint »igenis szükség van a piacok újrafelosztására (...) Valamilyen úton-módon támogatni kellene az itthoni vállalkozásokat, még akkor is, ha az Európai Unió ezt nem nézi jó szemmel«.(...)
A most húszéves CBA (Isten éltesse, Baldauf úr, szebb jövőt, Gój Motorosok!) azért lehet ennyire sikeres, mert »a multik politikájával szemben ők a boltokban személyesen is ott vannak, találkoznak a vásárlókkal, meghallgatják és meghallják a kritikákat«, ellentétben a geci multival, amelyik ott sincs, csak szivarozik a cilindere alatt és ontja az ótvart a magyarságra, nem is értjük, miért jár oda bárki. Nálunk, a magyar cégnél az ember a lényeg, a vásárló az első, bár van egy szempont, ami ezt is felülírja: »de továbbra is a hazai termékek előtérbe helyezése a legfontosabb«. Hát így.
A hazai láncok egyébként olyannyira szívükön viselik alkalmazottaik sorsát, hogy »a CBA-nál, a Coopnál és a Reálnál nagyjából 60 százalék a minimálbért keresők aránya«, míg a geci multiknál ez az arány 10 százalékos. Ezt az apró gikszert esetleg kompenzálhatná egy rovásírásos »Üdvözöljük!« tábla a boltok bejáratánál.”