Nem tudom, én csak a saját példámat ismerem. Hogy nem tévedtem el teljesen, azt részben annak tulajdonítom, hogy New Yorkban nőttem fel. És részben annak is, hogy az anyukám gyerekkoromban gondoskodott arról, hogy nagyjából normális életet éljek. Amellett, hogy dolgoztam, rendesen iskolába jártam, nyáron elmentem táborozni, ilyenek. És más is volt még akkoriban a helyzet. Mostanában a média egészségtelenül sokat foglalkozik a nagyon fiatal színészekkel, ráadásul nagyon kritikusan is viszonyulnak hozzájuk. Nekem gyerekkoromban nem kellett amiatt aggódnom, hogy paparazzók követnek, de nemrég dolgoztam Elle Fanninggel (Az igazi kaland című filmben - a szerk.), aki tizennégy éves, és fotósok állnak a háza előtt. Ez őrület. Ő nagyon normális maradt, mert csodálatos családja van, de nem tudom, én hogy bírtam volna ezt. Most nagyon más a helyzet akár a tíz évvel ezelőtthöz képest is.
Szerinted nyomot hagyott a személyiségeden, hogy az édesapád Dániából származik? Különbözöl emiatt a többi amerikaitól?
Apukámnak nagyon dános, nagyon száraz humora van, és szerintem ebből örököltem egy kicsit. A gyerekkoromnak része volt a dán kultúra, például dán karácsonyt tartottunk. Az ünnepek annak ellenére leginkább a dán kultúráról szóltak, hogy az anyukám zsidó.”