A Nobel-díjas nyalókája

Günter Grass (1927) eddig a liberális kultúrdiktatúra kegyeltje volt. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a szociáldemokrata párt tagjaként és Willy Brandt egykori kancellár beszédírójaként is jeleskedett. Ha csak firkált valamit, mondjuk egy bevásárló cédula hátára, máris felcsendült a hozsannázó kórus; és ömlött az elismerés.

1990-ben ezért irodalmi Nobel-díjat is kapott – mármint „megfelelő” polkorrekt magatartásáért.

Ezért zúdult fel most a balliberális massza, amikor megjelent a Süddeutsche Zeitung-ban az „Amit el kell mondani” című verse.

Mert a „jó nyalóka visszanyal”.

És persze a baloldal addigi hőse azonnal bűnös lesz. És senkiházik antiszemitázzák le (A legszebb talán Mathias Döpfner, az Axel Springer vezetőjének véleménye, aki a maga primitivitásában azt fogalmazza meg, hogy Grass verse „moralizáló hangnemben”  előadott „politikailag korrekt antiszemitizmus”.)

És „kiderül”, hogy aki Izraelt kritizálja, az egyértelműen antiszemita (nem pediglen Izrael-kritikus) és aki ilyet tesz, az biztosan tagja volt a Waffen SS-nek (aminek rajta kívül még pár százezer tagja volt).

Volt a Monarchia idején egy vicc-figura: Móricka. Egy birodalom nevezett rajta, hogy Mórickának mindenről „az” jutott eszébe. Így vannak ezzel a mai antiszemitázóink – mindenről „az” jut csak eszükbe.

Volt anno egy szocialista - viccesnek szánt – tanmese „Az érvényesülés aranyszabályairól”. Ezt Grass biztosan nem ismerte – így most megosztom vele is, hadd tanuljanak a nyugatiak is:

1) Ne gondolkodj!

2) Ha gondolkodsz – ne írd le!

3) Ha leírtad – ne írd alá!

4) Ha aláírtad – ne csodálkozz!

Isten hozta Herr Grass-t a Mátrixban!