„A MANCS interjúalanya, Ascher Tamás rendező, jelenleg hatodik éve a Színművészeti Egyetem rektora, újabban a budapesti Katona József Színház főrendezője is beleesett a minden alkotó művészt és más, a közönség figyelmének előterében tevékenykedő személyt fenyegető csapdába. Hogy beszélni próbál arról, aminek pedig a csinálásához ért. (...)
Szó esik (...) vádló szavakkal a Dörner-Pozsgai párosról éppúgy, mint az előadások alatt »esetenként tudatalatti zavaró szándékkal« köhögő nézőkről, akiket ő maga, személyesen szokott akár a sor közepéről is másodpercek alatt eltávolítani. Jóllehet - következik az alighanem a légutak betegségeivel foglalkozó doktorokat is meglepő megállapítás - néha »egyetlen odaszólás is elég, hogy ne köhögjenek«.
»Igazi színházi nagyvad ő - talán vehemensebb mohósággal, mint ami illendő vagy ízléses« szól végezetül Ascher legnagyobb ellenlábasának szánt vádja, amely azonban saját fejére visszahullani látszik. Dráma folyik a színfalak mögött is, happy end-el aligha kecsegtető.”