Csak tudnánk, mit akarnak

„A kormányfő makacsul abban a tévhitben él, hogy a vitás kérdésekből vég nélkül kidumálhatja magát, elég, ha kommunikátoraival egyetemben mindenkit hülyének néznek. Ami igaz ugyan, csak épp nem vezet sehová. Mert az unió és az IMF tisztségviselői - fájdalom - nem hülyék, és egyáltalán nem vevők az olyan primitív bujócskára, amibe Orbán mellett most történetesen a külügyesek is megpróbálják belevinni őket. Martonyi után - és még Orbán előtt - megszólalt ugyanis az uniós ügyek államtitkára, Győri Emőke is, és a következőket mondta a Dow Jones hírügynökségnek: »Remélem, hogy senki nem akarja összetéveszteni a dolgokat, amelyek nem szükségszerűen kapcsolódnak a hiteltárgyalások megkezdéséhez.« Tudniillik az államtitkár szerint a bírák nyugdíjkorhatára, meg az adatvédelmi hatóság függetlenségének kérdése »külön ügy« - egyik sem tartozik azon témák közé, amelyek befolyásolhatják az IMF-hitel megadását.

Ha egy kormány mindebből nem akar érteni, és úgy tesz, mintha nem tudná, mit kell tennie a bizalom visszaszerzésére, akkor lehúzhatja a rolót. A mellébeszélés ideje lejárt. Ha máshonnan nem, hát a Velencei Bizottság jelentéséből tételesen kiolvasható, milyen törvénymódosításokra van szükség; mégpedig teljeskörűen, kisszerű alkudozás és csűrés-csavarás nélkül. Ehhez képest a külügyi államtitkár lazán megjegyzi, hogy »nem dől össze a világ, ha valamelyik vitás ügy az Európai Bíróságon végződik«. Hát nem, a világ csakugyan nem dől össze. De amennyiben a kormány az ésszerű és tisztességes politikai egyezség helyett évekig elhúzódó perekbe bocsátkozik az unióval, borítékolható, hogy az IMF-tárgyalások meghiúsulnak.

És akkor legalábbis az ország bizony összedőlhet.”