Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Tetszik, hogy nem egy manófigurát csináltak belőle: száraz, fanyar, ironikus figurát hoz Peter Dinklage, remekül. Interjú.
„Egy internetes adatbázis szerint 275 filmben vagy sorozatban lehetett hallani a hangodat. Melyik volt az első, emlékszel még rá?
Nagyon régen, nyolc-kilenc éves koromban lehetett, talán gyerekfilmben vagy egy felnőtteknek való filmben kaptam pár mondatot. Én a Rádió gyerekstúdiójába jártam, ott volt szombatonként foglalkozás, oda jöttek be rádiós, tévés, színházi rendezők, ott nézték, ki hogy dolgozik, onnan csipegettek maguknak karaktereket. Aztán annak idején Hazai Györgynél dolgoztam sokat, de régről ismerjük egymást Juhász Annával is, aki a Trónok harcát rendezi.
Melyiket tartod a legerősebb munkádnak?
Mérföldkő volt számomra Gollam A Gyűrűk Urá-ban, ami mindenkinek komoly kihívás lett volna. Hangképzésben, beszédtechnikában is nehéz volt, ráadásul skizofrén alkatként a két énjének szövegeit másképp kellett felvenni. Nagyon élveztem és szerettem. (...)
A Trónok harcában törpét kaptál. Olvastad a regényeket?
Annyira szeretem ezt a sorozatot, hogy most inkább nézem. Én nem szoktam magam visszanézni, visszahallgatni, de amikor elkezdtünk dolgozni a Trónok harca első évadján, akkor nagyon megtetszett a karakterem. Igazából mi csak annyit látunk egy filmből, sorozatból, amennyivel dolgunk van. Azokat a jeleneteket láttam tehát először, ahol Tyrion szerepel, de amikor később megnézem az adott részt, legalább meglepetésként ért a történet többi része, a többi szál, cselekmény.
A törpe kapta a legjobb szövegeket.
Nemcsak hogy az övé a legtöbb jó beszólás, hanem ő a legizgalmasabb karakter. Mint törpe, mint ördögfióka, nagyon kilóg a sorból. A családja sem szereti, senki sem szereti, és ahhoz, hogy életben tudjon maradni, nagyon sokat kellett tanulnia, olvasnia, ennek megfelelően ő a legokosabb. Ő tud a legtöbbet mindenről, megtalálja a neki való utakat, rálát mások életére, és még megpróbálja segíteni is őket, már ha megérdemlik. Tetszik, hogy nem egy manófigurát csináltak belőle: száraz, fanyar, ironikus figurát hoz Peter Dinklage, remekül.”