„A Demokratikus Koalíció frakcióalakításának megakadályozása botrány. Pontosabban óriási botránynak kéne lennie, ha demokratikus jogállamban élnénk. A súlyos demokráciadeficit azonban nemcsak a jogállamot módszeresen lebontó kormánykoalíció pártjait jellemzi – igaz, őket áthatóan és alapvetően –, hanem az ellenzéki pártok demokrácia iránti elkötelezettségét is megkérdőjelezi, hogy ezt tűrték. (...)
Az MSZP-nek nemcsak néha és két mellékmondatban kellett volna elmondania, hogy nem ért egyet a frakcióalakítás megakadályozásával; nem csak általában tiltakozva, az egyéb képtelen házszabály-változtatások egyikeként kellett volna kezelnie ezt a kérdést, hanem élből, hangosan, mert súlyos a felelőssége amiatt, hogy az önkényeskedő rezsim időt nyerhetett, és általános jogalkotási kérdéssé maszkírozhatta azt a szándékát, hogy ellehetetlenítse egy új ellenzéki párt parlamenti jogosítványainak gyakorlását.
Úgy tűnik, nem értik, hogy az egész demokratikus ellenzéki működés cselekvési tere csökken ezzel. Az egész demokratikus ellenzék tekintélye erodálódott, ha tudatában vannak ennek, ha nem, mivel képtelenek voltak ebben a fontos ügyben egységet mutatni. Ám az igazi baj mégis az, hogy mindazok érdekérvényesítése csorbulhatott súlyosan megint, akik arra várnak, hogy a demokratikus ellenzék végre magára találjon, a lehető leghatékonyabban működjön.”