Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Gyurcsány nyilván nem szívesen vállalkozik önként a teljes baloldal bűnbakjának a szerepére, még akkor sem, ha ezt a szerepet akarata ellenére már jó ideje viszi.
„Hol van a kockázata ennek a látszólag jól elgondolt akciónak? Gyurcsány új pártja, és maga az egykori miniszterelnök is nyilván érzékeli, hogy milyen irányba alakulnak a dolgok. Nyilván nem szívesen vállalkozik önként a teljes baloldal bűnbakjának a szerepére, még akkor sem, ha ezt a szerepet akarata ellenére már jó ideje viszi. Nem kell túl nagy szpin hozzá, hogy ő és társai emlékeztessék a most rugalmasan elszakadni készülő szocialistákat: ők is kormány-közelben voltak, ők is közösséget vállaltak a kormányzati felelősségből.
A visszaszúrás meg is indult. Gréczy bloggertől Mesterházy most ugyanazt megkapja, amit anno 2010-ben a jobboldal is hallgathatott. A minden relevanciát nélkülöző számtani játékra gondolok, amikor a vesztes megpróbálja kimutatni, hogy a teljes választásra jogosult sokaságon belül milyen arányt képvisel a választási eredmény. Mivel jó okunk van arra, hogy választási eredményt – legyen szó parlamentről vagy egy tisztújító kongresszusról – csak a szavazatukat leadottak arányában mérjük, az egész dolognak semmi értelme, de annyit jól mutat ez az epizód is, hogy a jó startot vett, székében most megerősített pártelnök a DK irányából is erősödő ellenszélre számíthat – különösen, ha húzogatja a bajszukat.”