„- Melyek a legfontosabb veszélyforrások, és miért változtattatok 2010-ben?
- 2010 egy kritikus évjárat volt, rengeteg csapadékkal, és az átlagosnál alacsonyabb hőmérséklettel. Így ez az év különösen erősen hozta ki a kadarka ültetvényünkben rejlő potenciális veszélyeket. A kadarka, mint fajta, kiemelten hajlamos a rothadásra. A rengeteg eső miatt befülledt a levegő a tőkék belsejében, és óriási pusztítást végeztek a gombás betegségek. A viharokkal járó erős szelek pedig rendre elszakították tőkéink kötözéseit, így azokat több alkalommal, rengeteg plusz munkával kellett megerősítenünk.
Mivel hasonlókat egy újabb kedvezőtlen évjáratban már nem akartunk megkockáztatni, a minőségi szőlőtermesztésben mára általánosan elterjedt, modern, kordonos művelésmódra váltottunk. A régi bakművelésű tőkéken meghagytunk egy hajtást, és azt vezettük fel. Az volt az érdekes, hogy az ültetvény művelésmódjának megváltoztatásával átalakult a gyümölcs is: ugyanazok a tőkék kisebb, lazább fürtöket hoztak, mint az azt megelőző években.
- A művelésmód megváltoztatásának hatása ilyen drasztikusan mutatkozott meg a gyümölcsön?
- Ez számomra is meglepő volt. Ezután kicsit elgondolkozik az ember, és feltesz több olyan kérdést is, amelyre a válasz addig egyértelműnek tűnt. Elkezdtünk érdeklődni például a metszésmódok iránt. A kadarka esetében a magyar tankönyvi válasz erre a kérdésre egyértelmű: rövid csapos metszést kell alkalmazni. Egy ilyen tapasztalat birtokában azonban nem tudtam kiverni a fejemből más lehetőségeket. A kísérlet kedvéért így a kadarka ültetvény felén idén hűek maradunk a tankönyv által kijelölt korábbi gyakorlathoz, a másik felén azonban áttérünk a guyot-ra. Kíváncsian várom, hogy melyik hoz majd jobb termést, és mekkora lesz köztük a különbség.”