Döntöttek a szlovákok: katonákat küldenek a válság kellős közepébe
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
A felvidéki magyar pártok kiszorultak a hatalomból, nem lesz hatásuk a kormány politikájára, nem ők fogják az iramot diktálni.
„A választási eredményekről sokféle elemzés jelent meg az elmúlt hetekben a szlovákiai magyar sajtóban és blogszférában, azonban ezek döntő többsége a Híd és az MKP szereplésével és jövőbeli esélyeivel foglalkozott. Hogy az új helyzetben mi történjen a kisebbségi jogok érvényesítése terén, arról kevesebb szó esett.
Némileg érthető pártjaink bénultsága: kiszorultak a hatalomból, nem lesz hatásuk a kormány politikájára, nem ők fogják az iramot diktálni. És ha a kormányon múlik, reagálni sem nagyon lesz mire, legalábbis Robert Fico szerint az új kormány semmilyen változásra nem készül a kisebbségeket érintő kérdésekben, fenntartják az eddigi status quót. Az eddigi gyakorlat alapján tehát négy év szünet jön kisebbségi ügyekben, legközelebb majd a következő választási kampány során hallunk megint a témáról.
Nagy hiba lenne, ha tényleg így történne. Az elmúlt két évben ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy pártjainknak nincsenek szakmailag kidolgozott, nyilvános vitára alkalmas javaslatai a kisebbségeket érintő kulcsfontosságú kérdésekben. Eddig hihettük azt, hogy valahol belül, az asztalfiók mélyén lapulnak titkos háttéranyagok, mostanra azonban valaki valahol a nagy összeveszésben már előállt volna velük.
Ne törjünk egyből pálcát felettük, nincs ebben semmi furcsa. A világnak ezen a részén rögtönzésekből áll a politika, ahol leginkább a minisztériumok szakmai apparátusára támaszkodva lehet egy törvényjavaslatot elkészíteni. Idáig nem is volt, aki nyilvános javaslatot kérjen számon a pártokon, megszoktuk, hogy a politika az ő dolguk, csinálják.
Nyilvánvalóvá vált ugyanakkor az is, hogy ez zsákutcába vezet. Hogy a rögtönzés és ad hoc politikai alku mire elég, azt láthatjuk például a népszámlálási eredményeken. Álságos dolog lenne a Híd nyakába varrni a fogyást – de az elmúlt húsz év magyar parlamenti képviselői azért kollektíve elgondolkodhatnak azon, jó-e az irány. Aki általában elégedett és sikeresnek tartja mondjuk a nyelvhasználati szabályozást vagy a magyarok lakta régiók gazdasági helyzetét, az ne olvasson tovább, nem neki szól ez a cikk.”