„Bernard Wesphael, a Belgium francia nyelvű zöld pártjának (Ecolo) egyik alapítója, az elmúlt napokban jelentette be, hogy új baloldali pártot alapít. Ez a bejelentés jelzi, hogy a belga baloldalon, mely egyeduralkodója a jelenlegi kormányfő által fémjelzett PS (melyről korábban is írtunk), akár a belső erőviszonyok átrendeződéséhez is vezető mozgások indultak el. Az új párt – noha hivatalosan még nem alakult meg, egyelőre csak az alapító kongresszust tűzték ki júniusra – születése számos érdekesebb összefüggésre mutat rá, ezek közül megpróbálom a legfontosabbakat röviden elemezni.
Az európai politikai színtér irányából tekintve Wesphael zászlóbontása jól jelzi a baloldali politika évtizedek óta fennálló általános válságát. A szociáldemokrata politizálás a kilencvenes évekre ideológiailag általában sokat veszített vonzerejéből. A piacgazdaság alapvető összefüggéseinek elfogadása, illetve a politikai szféra hagyományos keretei közé történő betagozódás fokozatos távolodást jelentett a marxizmus alapvető tételeitől. Az európai baloldali pártok a »rendszer« részeként nem törekedhettek immár a gazdasági-politikai berendezkedés drasztikus megváltoztatására, és így fokozatosan veszítettek radikalizmusokból. Politikájukban a hangsúly az egyes rész- és szakkérdésekre (női esélyegyenlőség, a munkafeltételek javítása, a migránsok helyzete, a minimálbér kérdése, jóléti juttatások kiterjesztése stb.) helyeződött át. Továbbá, a különféle módokon hatalomban töltött évtizedek is jelentősen elkényelmesítették a baloldali politikusokat és szimpatizánsaikat. Nem meglepő, hogy egyfajta ellenhatásként folyamatosan fejlődtek és erősödtek azok az apró, a hivatalos felfogással azonosulni nem képes baloldali formációk, melyek jóval radikálisabban viszonyultak a problémákhoz, és így erős üzenetekkel kívánták megszólítani a szavazókat.”