„Egészen megdöbbentő érzés, ha a köztévén olyan produkciót lát az ember, amitől nem önti el a mások helyett érzett szégyen, a tehetetlen düh, az információk lecsekkolásának kényszere, vagy minimum a halálos unalom. Al Ghaoui Hesna első saját műsora, a Bábel ilyen, sőt, alig lehet belekötni.
Al Ghaoui Hesnát eddig is becsültem, ezt a törékeny, fiatal nőt az elmúlt években örökké vad tekintetű fegyveresek között láthattuk, ahogy a Híradót tudósítja Líbiából vagy a Gázai-övezetből, vagy ahogy kimérten informál minket a libanoni palesztin menekülttáborokról vagy az etióp éhezők százezreiről, miközben a háta mögött folyamatosan »megrázó felvételek következnek«. A haditudósító, külpolitikai riporter első saját műsorában azonban nem a frontról tudósít, bár nem jár messze tőle.”