„Miért állt egyedüli fideszesként az LMP javaslata mellé?
Személy szerint meg vagyok arról győződve, hogy értelmesen, minden indulat nélkül, de véglegesen, parlamenti keretek között rendezni kell ezt a kérdést. Lázár János frakcióvezető pedig maga is azt mondta, támogatja a rendezést és az ügynökakták nyilvánosságra hozását.
A fideszesek mégsem akartak vitanapot.
A frakcióban sem ellenzik a vitát, de úgy érzik, a frakcióülésen eldöntötték, mit csináljanak, akkor most ehhez az irányhoz tartják magukat. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának felállítása a kormány feladata, de szerintem ez az egész ügy az ellenzék ügye is, a nemzet ügye, a kormány ügye. (...)
Szó sincs arról, hogy én kizárnám a nyilvánosságot. A bizottság viszont azért kell, mert egy fontos határvonalat meg kell húzni: sértett és elkövető között. Többek között ez lesz a bizottság dolga. Az LMP-s javaslat pedig nem foglalkozott egy másik fontos dologgal, a következményekkel. Mi legyen azokkal a közéleti szereplőkkel, akik együttműködtek a kommunista diktatúrával.
Ilyeneket bőven találni a Fideszben is, a párt képviselői által megszavazott köztársasági elnök, Schmitt Pál pedig miniszterhelyettesként dolgozott 1983 és 1986 között. Velük mi lesz?
Nem tudom, hogy kinek van ilyen múltja a Fideszben, ez nem az én dolgom, nem az én ügyem. Azt gondolom, ha törvény születik erről, annak mindenkire ugyanúgy kell vonatkoznia. Akinek vaj van a fején, az álljon ki a nyilvánosság elé, mint Csurka tette, és beszéljen erről őszintén.”