Zátonyok a Tisza útjában
Orbánéknak elég megőrizni táborukból, aki jelenleg megvan, és emellett kb. 20-25 billegő körzetre koncentrálni.
A bizonyítás terhe mindig azt illeti, aki valaminek a létét, megtörténtét állítja.
„A konspirációs feltevések hasonló rugóra járnak abban is, hogy a közvetlen alátámasztásukra szánt bizonyítékok meddig vezetnek el bennünket, és hol vagyunk kénytelenek megtorpanni. Azt el kell ismerni, hogy bizonyos esetekben a pró bizonyítékok valóban erősen mutatnak egy és ugyanazon irányba, és ennyiben jogosan vetik fel a konspiráció lehetőségét. Csakhogy a konspirációs teóriák magának az összeesküvésnek a szervezésével és kivitelezésével kapcsolatos konkrét bizonyítékokat szokták nélkülözni. Pont annak dokumentálása hiányzik, hogy az adott összeesküvés tényleges fő- és mellékszereplői hogyan bonyolították az egészet, beleértve a nagy horderejű eseményig tartó belső kommunikációt. Ezt a hiányt pedig rendesen az összeesküvő csoport érdekeinek ecsetelése hivatott elfedni. Ha előkerülne egy hangfelvétel, amelyen a kormányfő az ország szándékos államcsődre futtatásáról beszél, vagy egy olyan dokumentum, amelyben - mint egyes sajtóbeszámolók szerint állítólag erről beszélt volna a miniszterelnök a Fidesz vezetése előtt - a CNN prominens személyei egyeztetnek a magyar és külföldi diplomatákkal akár célokról, akár akciórészletekről, akkor nyilván alaposan el kellene gondolkoznunk.
Hogy miért fontos elvárnunk az érdekek felmutatásán kívül további, a szervezéssel és lebonyolítással kapcsolatos közvetlen bizonyítékokat? Könnyen megérthetjük, ha azt nézzük, hogyan tudná a kormányfő bizonyítani, hogy Szelényi Iván neki tulajdonított »mesterterve« téves? Hogyan tudhatná bizonyítani, hogy szó sincs ilyesmiről, ha valóban szó sincs ilyesmiről? Hogyan tudhatná bizonyítani a CNN, hogy nem fogott össze Orbán ellen, ha valóban nem fogott össze? A tényleges összeesküvések mögött tényleges cselekvéssorok vannak, amelyek nyomot hagyhattak a világban: beszélgetések, üzenetváltások, titkosnak szánt, de megszervezett és ténylegesen lezajlott találkozók. A tévesen feltételezett összeesküvések mögött nincsenek ilyen cselekvéssorok, ezért nyomot sem hagyhattak a világban. Az összeesküvéssel meggyanúsított szereplőktől tehát nem várhatjuk el, hogy olyan további dolgot mutassanak fel, ami bizonyítja, hogy nem esküdtek össze. Egyszerűen: bizonyítani csak valaminek a létét lehet. Valami nem létezésének, meg nem történtségének bizonyítása, egy-két extrém esettől eltekintve, lényegében lehetetlen. Pont ilyen elvárásrendszert működtetnek egyébként a bírósági eljárások: a bizonyítás terhe mindig azt illeti, aki valaminek a létét, megtörténtét állítja.”