„De a mai magyarországi jobboldal nem pusztán a függetlenségi gondolatnak óhajt adózni, hanem egyben »antikommunista«. Kihajítja a budapesti (közelebbről: lipótvárosi) Kossuth térről Károlyinak (a Kossuthot követő Függetlenségi Párt utolsó elnökének) az emlékjelét, pedig Károlyi volt az, aki szakított a magyarországi szovjet rendszerrel a Rajk-pör miatt, ésmásodszor is vállalta a száműzetést. Épp most viszont ugyanez a jobboldal rakpartot nevez el – sok tekintetben egyébként helyesen – idősb Antall Józsefről, aki a Rajk-pör idején országgyűlési képviselő volt Rákosi Mátyás egypárti parlamentjében; ugyanebben az időben a magyar konzervativizmus vezéralakja, Szekfű Gyula, Rákosi Mátyás népköztársasága Elnöki Tanácsának tagja volt. (Ebben az álparlamentben ott ült a szerencsétlen szocdem Buchinger Manó is, akit épp a minap ünnepelt a kevés »tisztességes« szociáldemokrata között a Magyar Nemzet.)
De hát úgy kell Károlyi Mihálynak, minek volt becsületes.
Úgy hallani, hogy némelyek a jelenlegi hatalmi pártban a Károlyié helyébe Kéthly Anna szobrát szeretnék fölhúzatni. Végre! Először állítanának emléket a rendszerváltás óta marxistának, méghozzá engesztelhetetlenül következetes, hajthatatlan marxistának. Nem fogunk habozni, hogy Kéthly Anna szobrának tövében épp úgy tartsunk baloldali tüntetéseket, amint azt Károlyi szobránálmegtettük. Elvégre Kéthly Anna pártjának javaslatára foglalták Károlyi történelmi érdemeit törvénybe.”