„Nem ez az első regényadaptációja, csakhogy minden regényíró: Örkény, Maugham, Móricz és sajnos a forgatáskor már Szabó Magda is halott volt. Segítette vagy nehezítette volna a munkát, ha él?
Segítette volna. Nagyon nyitott volt. Sokszor beszélgettem vele, mindig lenyűgözött elképesztő műveltsége, tudásának gazdagsága.
Az ajtónak sok rétege van, többszörös szimbólum. Egy filmrendező csukva tud tartani néhány ajtót vagy filmről filmre nyitja őket, és végül ott áll teljesen nyitva, mindent megmutatva?
Nem, nem. Ha tudnék még filmet csinálni, biztosan lenne olyasmi, amit eddig nem mutattam meg. Sőt, őszintén szólva, egyre több téma alakul itt körülöttem, amiről lehetne mit mondani.
Én inkább a személyes ajtajaira gondoltam. Úgy érzem, mindezen filmek ellenére egy része zárt maradt, sok mindent elrejt.
Nem rejtegetem, de minden ember életének vannak olyan tanulságai, amelyek az övéi. (...)
Az ön személyiségéhez közelebb áll az a fajta meditatív látásmódú, apró lelki rezdüléseket boncolgató filmvonulat, amivel kezdett: az Apa, Szerelmesfilm és amihez Az ajtót is sorolom, mint a mozgalmas, buja Mephisto vagy Redl ezredes?
Nem tudom. Másokat elemzek, magamat nem. De természetesen az is számít, mik a lehetőségek. Amikor az említett két film készült, lehetőségeink lényegesen nagyobbak voltak. Most kicsit úgy vagyunk, ahogy Radnóti írja: »Barátaim, ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír.«”