Gizinski: Magyarország ma problémás ország

A nemrég elkészült új varsói stadionban kedden játszották az első mérkőzést, a febuár 29-i, szerdai lengyel-portugál barátságos összecsapásnak 0-0 lett az eredménye. Mégis lehangoltnak tűntek az emberek a metrón. Nincsenek megelégedve az eredménnyel?

Szerintem ez egész jó eredmény, főleg hogy Portugália a FIFA listáján a hatodik, Lengyelország pedig a hatvanadik. Csak legyünk ilyen jók a júniusi EB-n is, amit mi rendezünk az ukránokkal együtt.

Hogy készülnek rá?

A leglátványosabbak a stadionépítkezések voltak, de ez került a legkevesebbe. Az egész rendezvény költsége 81 milliárd zloty, ebből csak ötmilliárdba kerültek a stadionok. A többi az infrastruktúrára megy. Ezért aztán népszerű a dolog.

Hogy áll a lengyel gazdaság?

Az országban kívülről nézve minden rendben van, tavaly 4 százalék fölött volt a GDP-növekedés, úgyhogy elvileg örülhetnénk. A lengyel politikusok sokáig azzal dicsekedtek, hogy mi vagyunk a zöld sziget, mivel az EU-ban mindenhol pirossal jelölt visszaesés volt, nálunk azonban ekkor is növekedett a gazdaság, sok volt a privát befektetés. A lengyel bizonyos értelemben viszont hasonlítanak a magyarokra, inkább félig üres poharat látnak, mintsem félig töltöttet. A következő évben azonban valószínűleg nem lesz 4 százalékos növekedés, ami részint a minket körülvevő gazdasági környezetnek köszönhető. Az EU nincs túl jó formában, viszont legfontosabb partnerünk, Németország igen. A lengyelek elkezdték észrevenni, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat: látványosan növekedtek, történelmi csúcson vannak a lakossági megtakarítások, és a kormány is óvatos költségvetést készített. A külső bevételeink is csökkenni fognak, rengeteg forrást már elhasználtunk, például épp a lengyel-ukrán EB-re. A vasúti és közúti hálózatunk igen gyenge volt. Most azonban autópályákat építünk, Varsóban gyors egymásutánban két hidat adtak át és épül a második metróvonal. Persze most még inkább a nehézségekkel találkozunk, tavaly nyáron 750 helyen javították az utakat egyszerre. Viszont sok határidőt nem tudunk tartani. Hibás döntés volt egy kínai cég alkalmazása az egyik sztrádaépítkezésen. Azt hittük, a kínaiak reklámot akarnak csinálni maguknak és gyorsan, jól, olcsón végzik a dolgukat, de kiderült, hogy nem ismerik és nem veszik figyelembe a helyi körülményeket, és késnek. A szerződést végül felbontottuk.

Ez intő jel lehet a kínai kapcsolatok erősítésével és kínai beruházások vonzásával próbálkozó magyar kormánynak is?

Vigyázni kell velük. A kínaiaknak valóban fontos, hogy betörjenek az Európai Unió területére, például Bulgáriában akarnak autókat szerelni, csak azért, hogy azokon Made in EU szerepeljen. Viszont számunkra furcsán állnak a pénzügyi szabályok betartásához, és mint mondtam, nem veszik figyelembe a helyi körülményeket.

Igor Janke, az Uważam Rze című jobboldali lap munkatársa azt nyilatkozta a Magyar Nemzet február 10-i hétvégi magazinjában, hogy Orbán legalább tesz valamit, Tusk pedig egyetlen reformot sem vitt végig. Hogy értékeli Donald Tusk kormányának tevékenységét?

Nyilván a jobboldali PiS-szimpatizánsok sok mindent kritizálnak. A Tusk-kabinet közvéleményeken alapuló politikacsinálása viszont például nekem sem tetszik. Ha a felmérések szerint valami tetszik az embereknek, akkor azt megcsinálják, ha nem, akkor visszafordulnak.

Ilyen lenne például az internetet szabályozni kívánó ACTA aláírásától való visszalépés az ellene való tüntetések hatására?

Ez jó példa, bár éppen pozitív. Nem baj, ha a kormány képes visszakozni elhibázott tervektől. El kell ismernünk, az ACTA ügyében volt bátorsága időben visszalépni a kormánynak. De a PR-kormányzás túlságosan meghatározó Tuskéknál. Ezt pedig észreveszik a választók is. Most a legrosszabb a kormány megítélése a választások óta. Ha most lennének a választások, a Tusk-féle PO (Polgári Platform) 29 százalékot kapna, a Kaczynski-féle PiS (Jog és Igazságosság) pedig 22-őt. Ilyen kicsi különbség ritkán volt köztük.

Milyen helyzetben van a Jog és Igazságosság?

Az, hogy a jobboldal Tuskék semmilyen gyenge pontját nem tudja jól eltalálni, a PiS gyengeségének köszönhető. A szmolenszki katasztrófában odavesztek a legtehetségesebb jobboldali politikusok, emellett már a harmadik kis párt vált ki a PiS-ből, ami osztódással szaporodik. Ezek egymást próbálják felülmúlni radikalizmusban, ahelyett, hogy megoldásokat keresnének.

Magyarországon mostanában egyesek a PO-t a Fidesznek, a PiS-t a Jobbiknak próbálják megfeleltetni. Egyetért a párhuzammal?

Nem. A Jobbikkal való párhuzam igazságtalan. A PO ugyanakkor talán nem olyan konzervatív, mint a Fidesz, ami inkább a PiS liberális szárnyára hasonlít.

Egyáltalán, van nyugati vagy közép-európai típusú radikális jobboldal Lengyelországban?

Nincs. Viszont például a Trwam („Tartom”) rádió és tévé vezetője, Tadeusz Redzik körül alakuló csoportosulás eléggé radikális. Elvileg vallási szerkesztőségekről van szó, de mindenki tudja, hogy nem csak azok. Kicsit bezárkózóak, nagyon kritikusak az EU-val szemben. Ezek olyan tömörülések, akiknek az esernyője alá azok menekülnek, akik a rendszerváltás vesztesei, és nem tudnak lépést tartania modernizálódással. A Fidesz fel tudott mutatni egyfajta modern – pragmatikus és eredményorientált – jobboldaliságot. Talán néha még macchiavellizmusnak is lehetne nevezni, de a végső eredménye a hatékonyság. A lengyel jobboldal viszont nem tud hatékony lenni.

Ha jól értem, ön jobboldalinak a Polgári Platformtól jobbra található pártokat nevezi. Minek tartja akkor Tusk pártját?

Inkább centrumnak nevezném a PO-t. De valóban, nálunk két jobboldali párt versenyez egymással. A PiS a konzervatív, nemzeti jobboldal, a PO a liberálisabb, pragmatikus jobboldal letéteményese.

Sok jobboldali irigykedve tekint emiatt Lengyelországra, a baloldal pedig nyilván szörnyülködik emiatt.

A klasszikus baloldalnak hagyományosan gyengék a pozíciói nálunk, ritkán tud 15 százalék fölé emelkedni. Viszont a PO-ból kivált Janusz Palikot pártja már sikeresebb lehet, máris 10-12 százalékot tudhat a magáénak. A fiatal nemzedék ugyanis liberálisabban gondolkodik az idősebbeknél, és itt nem a gazdasági liberalizmusra gondolok, hanem a szabadgondolkodásra. Főleg Palikot antiklerikalizmusa markáns, ami megfog sok lengyelt, akik egyre kritikusabban tekintenek az egyházra. Még úgy is, hogy az egyház köztiszteletben áll a kommunizmus megdöntésében játszott szerepe miatt. A mai huszonévesek közül sokan úgy látják, az atyák túlságosan terjeszkednek, túl nagy a befolyásuk a politikában, szinte nincs olyan állami ünnepség, ahol ne lenne jelen egy-két püspök. A posztkommunista baloldal viszont sosem volt valóban antiklerikális, felmérték, hogy Lengyelországban nem érdemes ezt a témát piszkálni, és inkább megtalálták az egyházzal a modus vivendit. Az is igaz viszont, hogy Palikotnak nincs sok katonája, és akik vele együtt építik a pártját, harmadvonalas politikusok. Így aztán kérdés, hogy csak időleges jelenség lesz belőle, vagy hosszabb távon is alakítani tudja a lengyel politikát. Lehet ez annak a folyamatnak a kezdete, ami Írországban vagy Spanyolországban az egyházi befolyás erózióját hozta magával.

Hogy áll a lengyel konzervativizmus?

Szükségünk lenne modern, nemzeti és akár katolikus konzervativizmusra, de nem kéne mindenáron védeni 19. századi értékeket. Sok lengyel számára a történelem eltakarja a világot. Jaroslaw Kaczynski condominiumról beszél, mintha még mindig félteni kellene a lengyel nemzeti létet a németektől és az oroszoktól. Ideje lenne rápillantani a naptárra, és megnézni, hogy 2012-t írunk. Ezzel a retorikával csak az idősebbeket ijesztgetik. A PiS-nek az is problémája, hogy – akárcsak a Fidesz – egyszemélyes párt: vagy Kaczynski vagy senki, nincs utánpótlás, minden erősebb személyiség vagy elment onnan, vagy kiebrudalták.

És Tusknak van utóda?

A PO sem áll jól ez ügyben. Grzegorz Schetynában, a szejm volt elnökében sokan Tusk lehetséges utódját, de egyben ellenlábasát látták. Tusk félre is tolta, ma mezei képviselő. Bár állítólag Tusk újra kezd vele kapcsolatot keresni, annál is inkább, hogy ugye a kormányfő kijelentette: ezen tisztségben ez az utolsó ciklusa.

Térjünk vissza a miniszterelnök személyéhez. A szejmben van egy magyar-lengyel munkacsoport, március 15-én lengyelek jönnek tüntetni Budapestre. A Heti Válasz február 23-i száma azt írja, hogy Tusk, aki egyébként távolságtartó volt Orbánnal, most azért közeledik felé, mert a tanácsadói szerint a lengyel közvélemény szimpatizál a magyar kormányfővel.

A PO és a Fidesz az Európai Parlamentben is ugyanabban a tömörülésben politizál. Ha Tusk nem is állt ki egyértelműen Orbán mellett, azért óvatosan a támogatásáról biztosította, hiszen ha Magyarország ellen ilyen totális támadást lehet indítani az unióban, akkor ki tudja, egyszer talán Lengyelország kerül majd sorra. Emellett vannak közös céljaink nekünk, közép-európai országoknak. Habár Tusk inkább lenne utolsó a hat legnagyobb uniós ország, mint első a visegrádi négyek közt.

Kellemetlen a szomszédság, amikor a nagyok közé igyekszik?

Vannak kellemetlen tapasztalataink a visegrádi együttműködésről. Mindig akad valaki, aki túl nagynak ítéli Lengyelországot. Amikor a csehek együttműködtek volna velünk, a Gyurcsány-kormányt nem érdekelte a dolog, most a magyar kormány szívesen revitalizálná Visegrádot, de a szlovákok el vannak foglalva a kampánnyal, a várható győztes, Fico pedig nem kedveli annyira a négyes együttműködést. Közben a csehek is újra félreálltak. Tusk pragmatikusan felmérte, hogy nincs értelme szép jelszavakat hangoztatni, miközben a valódi együttműködés lehetősége korlátozott.

A középhatalmi törekvések sikerrel jártak?

Most már számolnak velünk, észrevették, hogy Lengyelország önálló játékos. Látható ez például az oroszok hozzáállásában. Ők pár éve még nem vettek minket komolyan, a fejünk felett tárgyaltak Brüsszellel vagy Berlinnel. Ma már számolnak vele, hogy van valami Németország és Oroszország közt. A nyugatnak is szüksége van egy országra, ami képviseli Közép-Európa érdekeit. Ebben a szerepben pedig jól működik Lengyelország. Nélkülünk Nyugat-Európa elhanyagolná Ukrajnát és Fehéroroszországot.

Felvetheti Lengyelország a határon túli magyarok ügyét?

Na, ez az egyik nagy probléma. Tusk talán azért is ódzkodik a lengyel-magyar kapcsolatok szorosabbra fonásától, mert a magyar politika egyes elemei kényelmetlenek. Ilyen a kisebbségi politika. Ezt furcsállom, mert nekünk is van hasonló problémánk Litvániában. A litvániai lengyelek helyzete szinte azonos a szlovákiai magyarokéval: bezárják az iskoláikat, nem tartják tiszteletben a kisebbségi jogokat, a lengyel neveket litván írásmóddal írják. Érezhető a lengyelek iránti ellenszenv. A lengyel politika ezt azonban kétoldalúan vagy Brüsszel segítségével próbálja megoldani, nem akar együttműködni a hasonló problémával küzdő országokkal. A határon túli magyarok ügye, mint általában minden kisebbségi probléma, kényelmetlen az Uniónak, legyen szó Nagy-Britanniáról, Spanyolországról, a volt Jugoszlávia országairól vagy Romániáról.

Hogyan értékeli a lengyel EU-elnökséget?

Mellékes. A nagyok dominálnak, mi csak az asztalt terítjük. Ez nem jó, de fel kell tenni a kérdést: ha nem az EU, akkor mi? A jelenlegi német EU-s vezető szerepnek nincs alternatívája, így jobb, ha ez fel van vizezve francia partnerséggel, mivel senki nem képes a franciák helyére állni, az egyedüli német dominancia pedig tényleg nem lenne jó. A kétsebességű Európa tény. Azért a lengyeleknek fontos volt, hogy ott legyenek az eurózóna tárgyalásain, euró nélkül is, hogy legalább lássák, hogy érdekel minket – főleg, ha már a csatlakozási szerződés szerint be fogunk lépni az eurózónába is. Ahhoz pedig talán van jogunk, hogy nyomon kövessük, mi történik abban a társaságban, amibe egyszer be kell lépnünk.

Milyen munka folyik a szejm lengyel-magyar munkacsoportjában?

Ez tulajdonképpen formális szervezet, nem hallottam arról, hogy bármi számottevő kezdeményezés született volna ott. Találkoznak a képviselők és megbeszélik a dolgokat. Magyar részről prioritást élveznének a lengyel kapcsolatok, aminek számos jele volt, de a lengyel vezetés nem vette a lapot egyrészt az említett Fidesz-PiS-párhuzam miatt, másrészt opportunizmusból: Magyarország ma problémás ország. 

Ön hogyan értékeli Orbán Viktor kormányzását?

Magam is sokfelé próbálom megmagyarázni a magyar vezetés indítékait, de sokszor nekem is problémás a dolog. Mindig igyekeztem megértéssel viszonyulni a Fidesz politikájához, de nem tudok mindent elfogadni. Lehet magyarázni, hogy miért bukott el a Klubrádió a pályázaton, de ne mondja nekem senki, hogy végső soron ez nem politikai döntés volt. Az egész médiapolitika is kérdéses, de nem a médiatörvény, hanem a gyakorlat miatt. Nem a törvény betűjével van a baj, hanem a szellemével. Amit a Fidesz csinál, az sokszor politikai harácsolás. És nem értem, miért csinálja ezt a Fidesz, mert egyáltalán nincs rá szüksége. Elképesztő, hogy egyes posztokra 12 évre betonoznak be embereket. Becsülöm az új magyar alkotmány preambulumát, amiben ott van a történelem és a nemzeti értékek, de a demokrácia alig van említve benne. Szóval sok minden legalábbis zavarba ejtő. Kár, mert szeretném, ha fenntartások nélkül támogatni tudnám a Fideszt, főleg azért, mert kitartóan igyekszik megvédeni Magyarország érdekeit. Újságíróként azonban kritikusnak kell maradnom.