„Kedves Elnök Úr!
Ma Ön nagy döntés előtt áll: számot vet-e végleg a múlttal és vállalja a felelősséget korábbi ballépéseiért vagy pedig félve megbújik a rohadó rendszer védelmében és tovább folytatja a hatalommal való visszaélés, és a macsópolitizálás hagyományát.
A magyar emberekben az a kép él a politikusokról, hogy hazug és képmutató emberek. A magyar politikus sokak számára egyenlő a gerinctelen, haszonleső fehérgalléros bűnözővel. Olyan ember, aki elszakadt a valóságtól, aki azt gondolja, hogy rá más szabályok vonatkoznak mint az egyszerű emberekre. Olyan, aki nem kétkezi munkából él, hanem a valóság tetszés szerinti magyarázásából. Akinek a felelősségvállalás nem, csak az előjogok birtoklása fekszik.
Rossz ezzel szembesülni, hiszen van olyan politikus – talán önmagát is ilyennek tartja – aki kemény munkával és alázattal igyekszik szolgálni a népet. De a látszat ellenére a politikus nagysága ma sem azon méretik meg, hogy hány fotó jelenik meg róla és hány fontos emberrel ráz kezet. Változatlanul azon, hogy válsághelyzetekben képes-e felismerni a közjogi és közéleti szerepből adódó felelősségét, és ha a helyzet úgy kívánja, ezért áldozatot is képes vállalni.
Kedves Elnök úr, nincs olyan ember, aki pótolhatatlan, de az Ön pozíciójának hitelessége és feddhetetlensége, ha elveszik, az bizony pótolhatatlan. Ön most abban a megtisztelő helyzetben van, hogy bebizonyíthatja: tényleg hisz a köztársasági elnök feddhetetlenségében és példamutató szerepében, és ha kell ezért képes áldozatokat is hozni. Kezében van a kulcs, hogy visszaadja az embereknek a hitet saját vezetőikben. Megmutathatja a magyar politikusoknak, hogy válsághelyzetekben meghozott felelős döntésekkel, áldozatvállalással visszaszerezhetik hitelüket és az emberek bizalmát.
Ha lemond, valami nagyon fontosat ad a magyar társadalomnak. Ha marad, ön is egy lesz a a politikai élősködők közül, akik személyesen is felelősek azért, hogy a magyar demokrácia erkölcsi válságban van.
Bízva értékitéletében, tisztelettel:
Kaufer Virág
volt országgyűlési képviselő”