„Akarhat-e egyáltalán valamit Isten? Ha igen, akkor hogyan viszonyulhat egymáshoz Isten akarata és személyes, emberi szabadságom? Talán még Isten is rendelkezni szeretne felettem, még neki is elvárásai lennének irántam, még neki is meg kell felelnem?! Tegyük fel, hogy nem: Isten csak szépen »mosolyog rám«, lényem mélyéről »érzem«, hogy az »isteni jóság« megnyilvánul az életemben, fenntart, megtart, alapvetően a gondomat viseli. De miért nem érzi mindenki, hogy Isten csupa ilyen jóindulatú semlegesség? Nem lehet, hogy önámítás mindaz, amit Istennel kapcsolatban megélek?