Én azt mondom, a Potter-gyerekre nem lehet panasz.
„Eleinte egész meglepőnek hat, hogy a szokásos horror-fogásokkal még le lehet tudni a feszültségkeltést, de egy jó félóra után azért már kezd időhúzás jelleg lennie a dolognak. A játékidő döntő többségében Radcliffe lassan lépked sötét folyosókon, pókhálós kamrákba kukucskál és valahogy mindenhol lát egy asszony- vagy gyerekkísértetet. Persze, ha az ajtó mögül eléd ugrik és teli torokból rádvisít egy halott, azon még mindig meglepődik az ember egy pillanatra, az ilyenre nem lehet felkészülni, akkor sem, ha amúgy felkészülsz rá, ez az ijesztgetés lényege, mondhatnánk, szóval ezzel el lehet maszatolni ideig-óráig, de aztán csak szeretném, hogy valaki mondjon itt Á-t vagy B-t. Szóval számomra kicsit sokáig van elhúzva ez az egész sejtető-szakasz, még szerencse, hogy időnként azért megszakítja valami nem várt háziszellem-jelenés.
Fúj, csúnya, rossz szójáték – de annál találóbb. Az elsőfilmes francia rendező vidéki kis története ugyanis minden, amit manapság sajnos nem, vagy csak nehezen találunk meg a moziban.
Ha influencerek drogokat népszerűsítenek, akár csak poénból vagy közvetett módon, az közvetlenül befolyásolhatja a fiatalok döntéseit, és növelheti a drogok iránti érdeklődést.
A könyv szerzője nélkül most nem J. D. Vance lenne az amerikai alelnök.
Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.
Marine Le Penről, Eva Kailiról, az Antifa-kommunistákról és a megrohadt Nyugatról.
Amit ma az Egyesült Államokban látunk, az maga a megtestesült ellenforradalom.
Április negyedike egy hazug, soha nem létezett ünnep mementója.
Ha nem készülnek el június 30-ig, komoly bajba kerülhet a katalán sztárklub.
