Én azt mondom, a Potter-gyerekre nem lehet panasz.
„Eleinte egész meglepőnek hat, hogy a szokásos horror-fogásokkal még le lehet tudni a feszültségkeltést, de egy jó félóra után azért már kezd időhúzás jelleg lennie a dolognak. A játékidő döntő többségében Radcliffe lassan lépked sötét folyosókon, pókhálós kamrákba kukucskál és valahogy mindenhol lát egy asszony- vagy gyerekkísértetet. Persze, ha az ajtó mögül eléd ugrik és teli torokból rádvisít egy halott, azon még mindig meglepődik az ember egy pillanatra, az ilyenre nem lehet felkészülni, akkor sem, ha amúgy felkészülsz rá, ez az ijesztgetés lényege, mondhatnánk, szóval ezzel el lehet maszatolni ideig-óráig, de aztán csak szeretném, hogy valaki mondjon itt Á-t vagy B-t. Szóval számomra kicsit sokáig van elhúzva ez az egész sejtető-szakasz, még szerencse, hogy időnként azért megszakítja valami nem várt háziszellem-jelenés.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
F. Jánost háromszor hallgatták ki, és harmadjára sikerült megtörni.
