Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
A nagy ugrás 1999-ben következett be, amikortól tudatosan vásároltam a területeket. Birtokot akartam.
„- Volt kiszemelt terület a borvidéken?
- 1998 végén immár sokadszor beszéltünk édesapámmal a terveimről. Ő javasolta a Faluhely-dűlőt. Hát autóval csak száraz időben lehetett odajutni. A völgyfenék vizes, lápos...
- Mi jutott az eszébe? A napos órák számát, a fekvést, a terület nagyságát vagy a napbeesést mérlegelte?
- Egyszerűen megragadott. Láttam, láttunk benne fantáziát.
- Most már egészen másként látszik...
- Két-három évig még út sem volt, utána kezdtük el a munkát, majd összefogással egészen jó eredményt értünk el. Beleszerettem a területbe.
- Milyen szisztéma szerint telepítette az ültetvényeket? Kért segítséget az édesapjától vagy inkább azt nézte, hogy a többi borász mit csinál? Miből akart Bodri-bort készíteni?
- Voltak egészen kézen fekvő dolgok. Mert Szekszárdon kékfrankos, kadarka kell! Azért legyen hozzá cabernet, merlot, pinot noir. Legyen fehér bor is: sauvignon és egy kis olaszrizling. Már kész is a terv! Nagyon sokat beszélgettünk erről. A kékfrankosnak mindenesetre kitüntetett szerepe van az életemben.
- Hány hektáron gazdálkodnak?
- 25-27 hektáron. Ehhez még mintegy 10 százaléknyi mennyiséget vásárolunk. A Faluhelyi birtok mintegy negyven hektárnyi. Tehát van még lehetőség... Szőlőt még telepítünk, annyit, amennyit a feldolgozó és a piac elbír.”